A fenekező módszer sajátosságairól

A fenekező horgászat az ülő horgászmódszerek jellegzetes, kevés fáradsággal űzhető módszere, amely Magyarországon rendkívüli népszerűségnek örvend. Alapismeretei könnyen elsajátíthatók, emellett a szükséges felszerelés is minden más módszerhez viszonyítva olcsón beszerezhető, álló- és folyóvízi horgászatra egyaránt alkalmas, és nem utolsósorban a vízfenék közelében tartózkodó valamennyi békés és ragadozó hal fogására jó esélyt kínál.

A hagyományos fenekező szerelékek működési elve és összeállítása végtelenül egyszerű. Legjellemzőbb eszközük a fenékólom, amelynek rögzítésére az idők során két alaptípus alakult ki: a végólmos és a csúszóólmos szerelék. Ezeknek súlyától és alakjától függően a csali könnyedén eljuttatható tetszőleges helyre és mélységbe. A fenekező horgászat célja és lehetősége, hogy általa a horogra tűzött csalit közvetlenül a vízfenéken vagy annak közelében tegyük felkínálhatóvá a táplálékukat ebben a zónában kereső halak számára.

A történet azonban nem ér itt véget, nem ennyire egyszerű: a fenekező módszereknél szükség van különféle ütközők és apró szerelvények alkalmazására is. Ha a szereléket előre elkészítve használjuk fel, illetve ha a csúszóólom alatti horgot előkére kötjük, akkor szükségünk lesz egy megfelelő méretű és nagyon jó minőségű, biztonsági záras forgókapocsra, amelyet dupla clinch-kötéssel a főzsinór végére kötünk, valamint egy kisebb, egyszerű forgókapocs­ra, amely alkalmas akár az előke felkötésére, akár az oldalsúly rögzítésére is.

A fenekező horgászathoz leggyakrabban a fej fölötti dobótechnikát alkalmazzák, amellyel nagyon pontosan lehet a csalit célba juttatni, és amely egyben a módszer fő erényei közé tartozik. Az ólom vagy az etetőkosár vízfenékre süllyedését követően a fölösleges zsinórt fel kell csévélni. A fenekező horgászat eredményességének egyik legfontosabb feltétele az állandó kontaktus fenntartása a csalival, erről rendszeresen meg kell győződni még akkor is, ha látszólag minden rendben van.

A kapásjelző állásából ugyanis nem mindig lehet észrevenni azt, hogy a víz áramlása esetleg már akkora hasat húzott a zsinórra, ami

a finomabb kapások észlelését gyakorlatilag ellehetetleníti. Mindenki számára nyugodt szívvel javasolhatók azok a kapásjelzők, amelyek a bevágást követően nem maradnak a felszerelésen. Folyóvízi horgászatnál a kapások észleléséhez a botvég figyelése szolgál, emellett – állóvizeken is – érzékeny és izgalmasabb horgászatot kínál a kézben tartott bot, illetve a zsinór rezdüléseinek ujjal való érzékelése.

A fenekező horgászat meglehetősen passzív módszer, hiszen a horgásznak a bedobás után lényegében nincs más dolga, mint a zsinór megfeszítésével közvetlen kontaktusba kerülni a felcsalizott horoggal, majd a botvéget vagy valamilyen kapásjelzőt figyelve várni a halak jelentkezését.

A fenekezést egyszerűsége és kényelmessége miatt nagyon sokan szinte kizárólagos horgászmódszerként használják és eléggé kezdetlegesnek számító technikával gyakorolják. Miután ezzel a módszerrel a vízfenéken vagy annak közelében táplálkozó halfajok kisebb vagy akár kapitális méretű egyedeire egyaránt eredményesen lehet horgászni, a fenekezőszerelék és az egész felszerelés is sokféleképpen összeállítható.