A kitartás és az erő embere Patkás Tamás

A nem mindennapi sportembert a héten felkeresték a Seregélyesi Baptista Általános Iskolától, s felkérték, tartson élménybeszámolót a fiataloknak.

Patkás örömmel elvállalta az előadást, annál is inkább, mert lesz bőven miről beszélnie, hiszen a Boszporusz tengerszoros augusztusi átúszására készül. Az lesz idén talán a legfontosabb versenye, de már ezen a hétvégén is elrajtol egy ausztriai megmérettetésen. Ám azt kevesen tudják róla, hogy szenvedélyes horgász.

Melyik a kedvenc vize?

– Győri vagyok, ezért a Duna ottani holtágát szeretem a legjobban, ott legalább huszonöt évet horgásztam változó szerencsével. Régebben a Rábán is próbálkoztam.

Melyik módszerrel?

– Amikor lehetőségem van rá, csónakból horgászom, úszós felszereléssel, általában a bokrok alatt vadászok a pontyokra és az amurokra. De fenekezek is hébe-hóba, és megpróbálkozok időnként a rablóhalak kifogásával is.

Melyik volt a legemlékezetesebb hala?

– Jó régen történt, még 1988-ban a Mosoni-Dunán. Egy halszelettel dobálóztam balinokra, s véletlenül beleakadtam egy 8 kiló 30 dekás amurba, a farkát akasztottam meg. Annak a kifárasztása jelentett rendkívüli élményt: az állat felúszott a hídig, aztán vissza, aztán megint fel, és megint vissza, s ez így ismétlődött egymás után. Jónéhányszor ezt megcsinálta, mire beadta a derekát és kisodródott a part felé, és végre meg tudtam szákolni. Az volt életem legemlékezetesebb horgászata, körülbelül 40 percig fárasztottam a halat. Azért ilyen hosszan, mert 18-as zsinórral, keszegező bottal horgásztam. Utána fogtam még nagyobbakat: Koroncón van egy osztrák tulajdonú tó, ahol sikerült fognom egy 45 kilós tokhalat, de a barátommal akasztottam már 70 kilós harcsát is. A pontyokat 10-től úgy 25 kilóig fogdosom, amikor van rá időm.

Mert időből van neki a legkevesebb, hiszen tréningezik a nagy boszporuszi kihívásra.