Újabb jelet adott magáról Floriana a csákvári Várdombon

– A Várdomb ismert római kori régészeti lelőhely, ezért talán mondhatom, nem meglepő, hogy a Luther utcában a csatorna nyomvonalának kiásásakor több, ebből a korból származó jelenségre is akadtunk. Ezek közül a legjelentősebb, amely a Luther utca 9. szám előtti utcarészen 90 centiméter mélyről került elő, egy feltehetően az egykori késő római erődhöz vagy településhez tartozó – ma sem tudni, melyik lehetett a Várdombon – falszakasz, amely két, nagyméretű kváderkőből állt. A közel egy méter széles kövek a felmenő fal első kősorához tartoztak, és egy 70 cm mély habarcsos-köves alapozáson álltak – válaszolta érdeklődésünkre Kiss Alexandra, a Szent István Király Múzeum római koros régésze, aki azt is elmondta, a feltárt fal értelmezését nehezítette a szenny-

vízvezeték nyomvonalának keskenysége, amely csak fél méter szélesen engedte látni a lelőhelyet. Ezen felül nyilván a közművek is megbolygatták a környezetét, de az előkerült falszakasz vastagsága mindenképp arról tanúskodik, hogy egy masszív, magas építményhez, erődfalhoz vagy az ókori települést körülölelő falhoz tartozott. Úgy tűnik egyébként, hogy a fal délkelet-északnyugati futású, ennek megfelelően ezen oldala a mai Káposztáskert utcával futhatott párhuzamosan, csak attól valamivel beljebb.

– Fitz Jenő professzor egy korábbi kutatása során, amelyet az Ostrom utcában végzett, sikerült feltárni egy padlófűtéssel ellátott, feltételezhetően fürdőépület részletét. Amennyiben abból indulunk ki, hogy a fürdő a falon belül helyezkedett el, akkor ez azt a feltételezést támasztja alá, hogy a most talált falszakasz a település vagy erőd nyugati fala volt. A korábbi kutatásokból biztosan tudjuk, hogy Csákvár ezen részén egy késő római, vagyis Kr. u. 4. századi megtelepedéssel számolhatunk, de pontos elhelyezkedéséről, illetve jellegéről – erődről avagy településről van-e szó – kevés adat áll rendelkezésünkre – magyarázta a régész, aki azt is felidézte, hogy a korábbi ásatások során már több falszakaszt is találtak: Marosi Arnold 1937-ben a Petőfi utca környékén, illetve Nádorfi Gabriella az 1983. évi feltárásáról írt jelentésében tesz említést egy előkerült falszakaszról. Mindezek alapján biztosan tudható, hogy a régebbi ásatások során feltárt 4–5. századi temetők, mely a Széchenyi utca kertrészeiben, a Bokréta utcától északkeletre, valamint a Petőfi utca környékén találhatók, az erődtől, vagy településtől északi és keleti irányba feküdtek. Na de vissza a faldarabhoz, amelyről a régész azt is elárulta, úgy tűnik, talán egy kapu részlete lehet, mert az alapozás és a felmenő fal kősora egyértelműen megszakad, pont úgy, mint egy bejárat esetén.

A faldarab mellett egy tegulákból és imbrextöredékekből – vagyis római tetőfedő téglákból és az összekötésükhöz használt elemekből – álló omladékréteget találtak a régészek, melyből szürke és mázas kerámia, egy bronz karperec töredéke, valamint egy narancsszínű üvegpaszta gyöngy került elő. Egy múzeumbarát fémkereső segítségének köszönhetően pedig három késő római érme is napvilágot látott. Az egyik a Valentinianus-dinasztia idejére keltezhető.

A faldarabot a Vértes Múzeumba vitték, tervek szerint ott is marad hosszabb távon. Kiss Alexandra azt is reméli, hogy a csatornaberuházás Ostrom utcai munkálatai hoznak még a felszínre újabb bizonyítékokat, leleteket, amelyek bővíthetik a Várdomb alatt fekvő késő római kori megtelepedésről az ismereteinket.