Ilyen egy kalandos kenutúra Simon Györggyel az Amazonasban

A legutóbbi különleges útról néhány hete érkeztek haza szerencsésen: felnőtt útitársának, Andrásnak a társaságában 11 éves fiát, Ivánt is elvitte a fantasztikus, kalandos kenutúrára.

Pontosan merre jártak és mennyi ideig tartott az út?

- Brazíliában, az Amazonas legnagyobb északi vízfolyásán, a Rio Negrón, valamint annak mellékvizein kalandoztunk. Még nem számoltam ki pontosan, de nagyjából négyszáz kilométert eveztünk, a terepen töltött időnk másfél hónap volt. Egy szétszerelhető kenut vittünk magunkkal, ami megkönnyítette, hogy „mindentől távolról” indítsuk el a túránkat.

Nem tartott attól, hogy ennyire távol a civilizációtól és egy esetleges segítségtől, túl sokat kockáztat?

- Egy ilyen túrában mindig van pluszkockázat, de a lehetőségekhez képest vigyáztunk magunkra. Voltak vészforgatókönyveim, a GPS-embe beletettem a hajózási útvonalat. Baleset, láz esetén hajóstoppal pár nap alatt elérhető lett volna komolyabb segítség. Kisebb patika is volt velünk, szerencsére nagyrészt hazahoztuk. Pár évvel ezelőtt már végigeveztem ezt a területet, volt tapasztalatom, és bíztam benne, hogy fiam pszichésen és fizikailag is bírni fogja a túrát.

Miként tudott 11 éves fia alkalmazkodni a körülményekhez?

- Nála ezzel nem volt gond, hamar hozzászokott az ottani klímához. Az erdőben, függőágyban töltött éjszakák pedig természetesek voltak számára, babakora óta függőágyban alszik. Még a hangyák, darazsak csípésein – ami azért próbára teszi a türelmet – is gyorsan túltette magát.

Olyan még az esőerdő, amilyennek mi ilyen távolságból elképzeljük?

- Erre nehéz válaszolni, hiszen mindenki másképp képzeli el ezeket az élőhelyeket. Olyan területet választottam, amit még kevéssé érintett a civilizáció. Persze lehetett volna mélyebbre merülni az erdőben, de most nem ez volt a cél, egy horgászós, kalandos, evezős túrát terveztünk. Számomra az esőerdő valamennyi formája egy álmot teljesít be.

Akadt olyan pillanat, amikor arra gondolt, talán jobb lett volna el sem indulni?

- Voltak nehézségek, nem várt események, mert ilyenek egy túrán mindig vannak, de ilyesmi fel sem merült bennem.

Egy ilyen úton ki dönt kritikusra forduló helyzetekben?

- Helyzettől függ, alapjaiban én, mivel nekem vannak helyi tapasztalataim, de ha velem történt volna valami, akkor felnőtt útitársam, András hozta volna meg a megfelelő döntéseket.

Ivánhoz fordulok: Nem féltél attól, ami vár rád?

- Indulás előtt annyira vártam az utazást, hogy nem jutott eszembe félni, de amikor este kiszálltunk a semmi közepén a hajóról és elnyelt minket az éjszakai dzsungel, majd beindultak a hangok, akkor voltak félelmeim. De az órák múlásával ezek mind elszálltak.

Mit tartasz az utazás legnagyobb élményének?

- Nehéz bármit is kiemelni a sok élményből, de talán az jut leggyakrabban eszembe, amikor Apa nyakát megcsípte egy „darázs”. Lesodorta magáról, és mire leesett az avarra, skorpió lett belőle… Az is érdekes élmény volt, amikor több száz kilométeres hajókázás után, éjszaka, kérésünkre megállították a hajót a folyón, és kitettek minket a vadon közepén egy szigetre. A helybéli utasok mind arra az oldalra tódultak, ahol eltűntünk az éjszakában. Azt hittük, felborul a hajó. Ilyesmi már történt arrafelé. Vagy amikor szakadt az eső és fáztunk, sokszor nyakig merültünk a folyóba, mert annak legalább meleg volt a vize. Egy ilyen alkalommal történt, hogy áztattuk magunkat a vízben, arra vártunk, hogy elálljon az eső, amikor rablások burványait észleltük a lábaink körül. Apa „piranha!” kiáltással kiugrott a vízből, mire mi Andrissal összecsináltuk magunkat és helyből három métert ugorva a partra vetettük magunkat, ahol aggódva számoltuk az ujjainkat. Pedig csak anynyi történt, hogy napok óta koplaltunk, mert semmi sem akadt a horgunkra és Apa elszaladt a horgászbotért, hogy gyorsan megfogja a halakat. A kajmánkalandok is felejthetetlenek. Borzongató érzés, amikor az éjszaka közepén egy 4-5 méteres fekete kajmán alámerül a kenunknak.

Mit vártál a legjobban?

- A horgászatot. Rettentően izgatnak Amazónia különleges halfajai. Célul tűztem ki, hogy minél többfélét megfogjak közülük, éppen ezért számomra nagyon nehezen indult a túra. Az esős évszak beköszöntével megáradt a folyó, a halak pedig köszönték szépen, beúsztak az erdőbe. Elérhetetlenné váltak számunkra. Az első 2-3 hét nagyon sikertelen volt, alig-alig tudtunk halat fogni, már Apa is kezdett tanácstalanná válni. Aztán karácsonykor megtört a jég, a fogások rendszeressé kezdtek válni. Majd Apa elvezetett minket egy titkos helyére. „Kajmán folyó”-nak nevezte el a névtelen folyócskát. Elkezdtünk felfelé evezni az egyre áttetszőbbé váló vízen. Amikor már teljesen leláttunk a folyó aljára, Amazónia felfedte számomra még ismeretlen arcát. Felfelé vándorló halak tömegével volt tele a folyócska. Óriási ráják lapultak a meder alján, tucunarecsapatok osontak a víz szélében. Izgatottan dobálni kezdtem horgászfelszerelésemmel. Mondhatom, minden dobásomra történt valami, bokrot vagy halat fogtam. Együtt úsztam a tiszta vízben azokkal a halakkal, melyek a horgomra akadtak. Megtaláltam a titokzatos vámpírhalak ívóhelyét, körülöttem keringtek nagy csapatokban. Különleges szerencsém volt, hogy átélhettem ezeket a pillanatokat.

Milyen tapasztalatokat szereztél az ottani emberekről?

- Emlékszem egy kicsi településre, ahol kikötöttünk, hogy ennivalót szerezzünk. Kíváncsian megjelent az egész falu a szakadt part tetején, de csak a legbátrabb kettő mert odajönni hozzánk ismerkedni. Amúgy mindenki kedves volt velünk. Megesett, hogy egy elszakadt függőágyat kellett pótolnunk, és szó nélkül odaadták a sajátjukat. Az erdőben hátrahagyott táborhelyek sokat elárultak a helyiek táborozási szokásairól. Megtanultam néhány ágból széket, vagy éppen asztalt készíteni.

Mi volt a legegzotikusabb állat, amivel találkoztál?

- Sajnos jaguárral nem találkoztam, a többi közül pedig nehéz választanom. Hármat azért elárulok: óriás vidra, brazil vándorpók, ostorlábú. Az első óriás vidrákat például az erdőben pillantottuk meg, hirtelenjében nem is tudtuk, hogy mik lehetnek azok.

Hová vezet majd a következő utad? Vagy egy időre most már elég volt?

- Már most visszamennék Amazóniába. Otthon a bakancsomat szagolgatom, mert még mindig dzsungelszaga van.