Az önkormányzat tulajdonában Csoórié mellett több hagyaték is van

Szülőháza ma mégis elhagyottan áll Zámolyon, a Petőfi utcában. „Magyarország melyik falujában esik annyi író egy négyzetkilométeres térségre, mint Zámolyon?”, kérdezi Csoóri Sándor 1991 májusában, a Zámoly Hírei című helyi újság első megjelent számának címoldalán az Üzenet haza című írásában. Így utalt arra, hogy rajta kívül Csanádi Imre is a faluban látta meg a napvilágot. Zámoly akár erről a két költőjéről is ismert lehetne, de Sallai Mihály polgármester szerint sokan még mindig a lassan két évtizede elköltözött, hírhedté vált lakóival kötik össze a települést. Az új imázs kialakításához viszont pénzre lenne szükség.

Azt sem bánnák, ha az állam venné meg az ingatlant

A Petőfi u. 51. szám alatt álló gádoros parasztház falára február elején, Csoóri Sándor születésének 90. évfordulója alkalmából került márványtábla, amelyet a költő zámolyi tisztelői állítottak. A kezdeményező Menyhárt István volt, aki a mai napig igyekszik rendben tartani az évtizedek óta elhagyott ház udvarát. Elképzelése pedig egybeesett többek között Cseh Sándor – aki személyesen is ismerte „Sanyi bácsit” –, illetve az egykori alpolgármester, Simon Zoltán terveivel. „Jöttek ide többször is a faluba olyanok, aki a Csoóri-házat szerették volna felkeresni. Ám azt nem tudták, hogy látogatni nem lehet, s eddig még csak emléktábla sem volt a falán. Gondoltuk, a közelgő kerek évforduló jó lehetőség erre. A 100. születésnapig nem mertünk várni, azt már lehet, mi magunk sem érjük meg”, mondta a volt alpolgármester, amikor leültünk beszélgetni arról, vajon miért nem lett a szülői házból emlékház, ami remek lehetőség lenne Zámolynak arra, hogy felkerüljön az irodalombarátok úti céljainak listájára, fellendítve ezzel egy kicsit a helyi turizmust is.

Sokszor felvetődött az ötlet

Gyorsan kiderült, ennek több akadálya is van: „Az önkormányzatnak nincs erre pénze, de ha lenne, akkor sem biztos, hogy olyan egyszerű lenne megvenni, mert a ház fele van csak ifjabb Csoóri Sándor tulajdonában, a másik fele kikerült a vérrokonság kezéből”, árulta el Sallai Mihály, aki azt is hozzátette: azt sem bánná, ha az állam venné meg a házat, ha így tudnák megmenteni a pusztulástól. Erre pedig jó ok lehetne, hogy Csoóri nemcsak elismert magyar költő volt, de nevéhez köthető a Magyarok Világszövetségének újjászületése is. A ház megvételének ötlete persze már sokszor felvetődött annak megürülése óta, de az önkormányzat anyagi helyzete ezt korábban sem tette lehetővé, és arra sem lett volna pénz, hogy a házat aztán emlékházzá alakítsák át.

Csoóri és Csanádi emlékének megőrzésére más módon törekszenek hát a faluban. Olyan irodalmi túrákat szerveznek, amelyek keretében felkeresik a Csanádi- és Csoóri-versekben előkerülő zámolyi, illetve Zámoly környéki helyeket. A művelődési ház hamarosan felveszi Csoóri nevét, néhány éve pedig pályázatot nyújtottak be egy köztéri szoborra, amely Csoórit és Csanádit együtt ábrázolja. A terv megszületett, de a köztéri szobrokat elbíráló Magyar Alkotóművészeti Közhasznú Nonprofit Kft. még nem értékelte az alkotást. Igaz, pénz szoborra sincs. Az is kiderült, az önkormányzat birtokában van még olyan egyéb hagyaték is, amelyet érdemes lenne kiállítani, ám Zámolyon nincs kiállításra alkalmas hely.