Zenés-énekes-mesés „foglalkozást” tartott Csóka Judit a Széna téri tagkönyvtárban

Ég a mesegyertya, csak el ne aludjék

Így született meg a mese befogadásához szükséges miliő: a fohász közben a Széna téri tagkönyvtárban kihunytak a fények, egyedül egy mesegyertya lángja lobbant fel és adott varázslatos hangulatot. Ez már a hétfői rendezvény második fele volt. Csóka Judit meseterapeuta bármiféle segédeszköz – értsd: könyv, telefon – nélkül, fejből mondta el A kőkirályfi című grúz népmesét, amely egy királyról, annak toronyba zárt fiáról, valamint a király unokájáról szól, aki felkeresi a Nap anyját.

A grúz „életérzést” a mese előtti kulturális-történelmi beszélgetés is garantálta. A jelenlévők interaktív formában – vagyis ki-ki hozzáadta tudását az előadáshoz, diskurzushoz – megismerhették Grúzia zászlaját, az ország demográfiai adatait, nemzeti mottójukat („Egységben az erő”), népviseletüket (úgymint a gazdagságot jelképező fekete ruhát, vagy a sűrűn viselt szőrös sapkát), valamint a Grúziához kötődő híres-hírhedt személyeket, költőket, írókat és a Trio Mandili nevű, népzenéket éneklő triót. Csóka Judit arról is szólt: a legenda szerint, amikor Isten felosztotta a világot, Grúziát kihagyta. Az itt élők azonban annyira jókedvűek voltak, hogy Isten úgy gondolta, nekik adja Grúziát. Jókedvük azóta is töretlen.