Hiába a legkisebbek a sörédiek, ők is tudnak nagyot

Több évtizedes szokás a Móri borvidéken, hogy összeülnek év elején, és megkóstolják egymás borait. Minden héten más település a házigazda, és akire sor kerül, az vendégül látja a többi község, illetve Mór borosgazdáit, borkedvelő, borhoz értő képviselőit. Ez azonban nem verseny, hanem egy segítő szándékú, építő jellegű, felebaráti összejövetel.

Most Söréd volt a soros, mely lakosságát és szőlővel beültetett területét illetően a Móri borvidék legkisebb települése, de ez egy cseppet sem hátrány, ugyanis bármit képes ez a közösség ellensúlyozni a lelkesedésével. Pár évig elkerülte a mustra a falut, de visszatértek, és bebizonyították, hogy igenis képesek jó borokkal színesíteni a borvidéki palettát.

A vegyes fehér borok felhozatala változó volt, egyik-másik kifejezetten kellemes, de több fehér bor esetében is felhívták a szakemberek a gazdák figyelmét a megfelelő pincehigiénére, illetve a kénezés fontosságára.

Pisch István Chardonnay borát kifejezetten megdicsérte a társaság. Az egyetlen Ezerjó is elnyerte a megjelentek tetszését, ám meglehetősen érett volt a korához képest, ezért Frey József móri borász azt javasolta, tegyék üvegbe, hogy ne veszítsen több gázt a fahordó dongáin keresztül. Hegedűs György helyben termesztett Zenit bora is nagy kedvence lett a közönségnek, ahogy egy nehezen elkészíthető Rizlingszilváni is.

Keszi Tamás több tetszetős borral is jelentkezett, ahogy vendégeik, a felvidékről érkezett Domonkosék is, akik a dunamocsi homokban dolgoznak a szőlővel.

De volt még többek között édes Zenit, Sárga muskotály és Cserszegi fűszeres is, majd a rozék és a vörösek kerültek a poharakba. A szakmai program hangulata egyre fokozódott, de a jelen lévő borkirálynők, a móri Grúber Nóra, a csókakői Fűrész Cecília és a Felvidékről érkezett Domonkos Flóra szavait senki sem szakította félbe.