Terem őrzi a néhai sportoló nevét Lovasberényben

– Februárban egy meghívásos versenyen még együtt ütöttük a labdát Sukorón, aztán megbetegedett és kórházba került. Amikor kiengedték, mondtam is neki: jössz te még pingpongozni. De már csak legyintett. 70 éves volt – idézte fel Horváth Mihály, az egykori sporttárs és barát, aki a 60-as évek végétől kezdve hol Kalocsai Sándorral egy csapatban, hol ellene játszott a versenyeken.

Akkoriban nagy asztalitenisz-élet volt Lovasberényben, egyszer az NB III. küszöbéig is eljutottak, de nem sikerült a feljutás.

Az állami támogatások megszűnésével aztán jó időre csak a futball maradt meg a faluban.

A pingpong azonban sosem tűnt el teljesen, és ebben hatalmas része volt a mostani terem névadójának is, aki rengeteget dolgozott azon, hogy a kultúrház és a tűzoltószertár után, ahonnan szépen lassan kiszorultak, a sportcsarnokban legyen egy terem, ahol bárki kedvére ütheti a labdát.

– Anyagi forrásunk nem volt, minden felajánlásból jött össze és társadalmi munkában készült. A termet aztán hamarosan élettel is megtöltöttük, mára pedig megduplázódott azok száma, akik hetente kétszer lejárnak ütögetni, beszélgetni. Jó közösség alakult ki a pingpongasztal körül, kár, hogy a fiatalok nem jönnek – sajnálkozott Horváth Mihály, akinek az ötletére és persze a család beleegyezését követően, októberben vette fel a sportcsarnokbeli terem Kalocsai Sándor nevét.