Könyvbe foglalt (nem csak) Fejér megyei természetjárás-történet

Banizs Károly a könyv első fejezetében összefoglalja a hazai turizmus történetét a Társadalmi Erdei Szolgálat megszületéséig. Mint írja, a 17–18. század fordulójának idejére datálható a turizmus kialakulása a világban. „Ekkorra gyűltek össze tapasztalatok egyes természeti adottságok egészségre, közérzetre gyakorolt kedvező hatásairól. Majd a szaporodó népesség növekvő hányadának városba tömörülése, a városi lét mássága előhozta a rousseau-i »vissza a természethez« gondolatát, ami nemcsak az ideológia, az irodalom szintjén nyilvánult meg, hanem a természetbe kijárás élvezetének, szépségeinek újrafelfedezésében is.”

Magyarországra térvén a gyógyfürdőzésről ejt szót, illetve a gőzhajózás és a vasút 19. század első felében való megjelenését említi meg, bár a bimbózó turistakedvnek hamar ellene ment a szabadságharc utáni megtorlás időszaka. Az említett „vissza a természethez” természetjáró gondolat így csak az 1867-es kiegyezés után ébredezett. 1873-ban megalakult a Magyarországi Kárpát Egylet (MKE) Tátrafüreden. 1888-ban pedig az MKE Budapesti Osztálya, amely három évvel később önállóvá is vált: így alakult meg a Magyar Turista Egyesület (MTE)! Nemcsak ennek, hanem az 1900-as évek elején megalakított Magyar Tanítók Turista Egyesületének is volt már számos Fejér megyei tagja.

A szerző rámutat arra, hogy a kiegyezéstől az első világháborúig terjedő, fejlődő időszakban számos egylet, szövetség, egyesület, tehát a közösségi életet szervező társaság jött létre. A századelőn alakult meg az első utazási iroda is, természetesen a Balaton vitte a prímet, vonzotta a legtöbb turistát.

A trianoni döntés értelemszerűen a hazai turizmus fejlődését is megakasztotta, számos potenciális úti cél került a határon túlra. „A Balaton szerepe tovább nőtt, megmaradt hegyeink (Pilis, Börzsöny, Mátra stb.) váltak a kirándulások fő célpontjaivá, és alakulgatott a később jellemzővé vált falusi turizmus is” – írja Banizs, aki erre az időszakra teszi a nagyvárosokból kiinduló, ma „bakancsos turizmusnak” hívott kirándulási forma megjelenését is, amelyek ideje jobbára a hétvégék, célállomása a városok körüli erdők voltak.

Az MTE Székesfehérvári Osztálya 1922-ben jött létre, már az alakuló ülésen mintegy ezer ember vett részt! Velencei-tavi kirándulások, fásítás és pihenők készítése a Csúcsos-hegyen, fehérvári levelezőlap-sorozat megjelentetése – csak néhány a tevékenységeik közül.

A második világháborút követő időszak pozitív jelensége volt a jelzett turistautak gyarapodása, ezzel együtt, mint azt a szerző leszögezi, ezekben az esztendőkben „nehezen kapott lábra a szervezett turistaélet”, a turizmust a sportok közé sorolták, sportkörök feladatául.

Hadd szúrjunk ide egy, a könyv felépítésére jellemző megjegyzést. Az általánosan használt betűk helyett apróbbakkal szedett bekezdések tagolják a szöveget. Utóbbiak voltaképpen zárójeles, mégis érdekes részek, az igazán szenvedélyes turista-olvasók aligha lapozzák át. Egy ilyen helyről vett bekezdésben áll Banizs Károly alábbi mondata:

„A »turistaság« a természet szeretetén alapuló, saját erejű mozgás a szabadban. Céljai között szerepel a jellemfejlesztés, a közérdekből való áldozatkészség, a köz­érdekű munkára szoktatás is” – fogalmaz.

A következő fejezetben már a TESZ kezdetéről ad összegzést. Az 1962-ben Nadapon megalakult Társadalmi Erdei Szolgálat létrejöttéhez hozzájárult az az egyre erősödő igény, hogy a természetbarátok komolyan vegyenek részt az erdők megóvásában. A kiadvány ezek után aprólékosan sorra veszi, híven mutatja be a TESZ több évtizedes munkásságát, újabb kihívásait is. Időben egyre közelebb érve, érthető okok miatt mind terjedelmesebben. Banizs Károly kitér arra is, miként vált a TESZ-ből TeSz, vagyis a Társadalmi Erdei Szolgálatból Természetvédelmi Szolgálat.

Azokban a bizonyos kisebb betűkkel szedett hosszabb-rövidebb bekezdésekben a turizmus, a TESZ számos vezető szereplőjét is bemutatja a kötet. Köztük a szerzőt, Banizs Károlyt is. A szöveg tagolását több mint 160 színes, illetve fekete-fehér archív fénykép segíti. Ezek között nemcsak a természetjárások, kirándulások alkalmával „lőtt” fotókat lesheti meg az olvasó, de oklevelek, emléklapok, kitüntetések képét is. A könyv utolsó negyedét adó függelék jelentékeny, a szervezet életéről számot adó forrásanyagot tesz közzé.