Röviden is teljes életpálya: Kaszap Istvánra emlékeztek Fehérváron

Az ünnepi szentmise kezdetén Tóth Tamás, a templom esperes plébánosa közvetlen szavakkal köszöntötte a szertartáson megjelenteket. Mint fogalmazott: – Ha megérkezünk valami nehézséghez az életünkben, két úton haladhatunk tovább. Egyrészt kérhetünk segítséget a szentektől, az égiektől. A másik, izgalmasabb lehetőség az, hogy nem kérünk senkitől semmit, hanem elfogadjuk azt, amit Isten ad a számunkra. Kaszap István talán ezt az utóbbi utat választotta.

Spányi Antal szentbeszédében felidézte a fiatalon elhunyt Kaszap István földi életútját, amely 1916-ban épp Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepén vette kezdetét. – Egy fiatalon elhunyt családtagot a hozzátartozók életük végéig emlegetnek – folytatta. – De aztán jönnek az új nemzedékek, és a név feledésbe merül. Kaszap Istvánra azonban még 84 év után is sokan emlékeznek. Vajon miért?

– Mert életét Istennek adta, és ebben az odaadottságban boldog volt – hangzott a válasz. – Ő nem kérni akart Istentől, hanem adni akart neki. Önmagát. Nem könnyebbséget keresett a hitben, hanem lehetőséget az önátadásra. Kereste az Istenhez fűződő szoros kapcsolatot. Magas eszmények tüze lelkesítette.

A szentmisét követően, a hagyományoknak megfelelően, a főpásztor vezetésével az egyházmegye papsága, a zarándokok, az iskolások, cserkészek, és a hívek Kaszap István sírjához vonultak, ahol a mielőbbi boldoggá avatásáért imádkoztak.

Mint ismert: a boldoggá avatással foglalkozó vatikáni bizottság 2016-os, XVI. Benedek által is megerősített megállapítása szerint Kaszap István az erényeket hősi fokon gyakorolta.