Isten vele jár az úton – Hogyan készül a magyaralmási diakónus a karácsonyra?

Vele beszélgettünk, hogyan lett az, aki, és hogy hogyan éli meg a karácsonyt az, aki a hívőknek Mihály atya, otthon pedig édesapa?

Pap, akinek nincs felesége. A legtöbben ennyit tudnak erről a titulusról, sokan még ezt sem. Ki és mi az a diakónus?

– A római katolikus egyházban a papságnak három fokozata van: püspök, pap és diakónus. Mindhárom ugyanabban a szentségben, az egyházi rend szentségében részesül. A püspök a teljes apostoli megbízatást kapja Krisztustól, a pap a szentmiseáldozat bemutatására, a szentségek kiszolgáltatására, az igehirdetésre és a rábízottak vezetésére kap felkenést, a diakónus a szolgálatra való felszentelést kapja az igehirdetésben, az oltárszolgálatban, és a szegények segítésében. A diakónusi szolgálat alapítását mindig Jézus utolsó vacsorai szolgálata jeleníti meg számomra, ahol Ő, bár Úr és Mester, mégis szolgai munkát végez: megmossa tanítványai lábát.

Miben más, mint egy katolikus pap és miben hasonlatos hozzá?

– Hasonlít abban, hogy ugyanazon szentségben részesülnek, az egyházi rendben és, hogy mindkettő igyekszik életét egyre inkább Jézus és embertársai szolgálatára rendelni. Különbség, hogy más-más szolgálatra kapnak küldetést.

Mióta van ezen a pályán és hogyan kapcsolódott ide a tanítás, a hittanoktatás?

– 1988-ben kezdtem hittant tanítani világi foglalkozásom és családom mellett, 1995 óta végzem ezt a szolgálatot főállásként ugyanazon a szolgálati helyen, Magyaralmáson. 1996-ban szentelt állandó diakónussá Takács Nándor megyéspüspök atya. Az állandó diakónus mint nős, családos ember nem megy „feljebb a létrán” azaz nem lesz áldozópap. Az igehirdetésre szóló megbízatáshoz hozzátartozik a hitoktatás is, gyerekek hitoktatása és a felnőttképzés is. De a szegények szolgálataként is felfogható, hiszen az evangéliumot nyújtjuk azoknak, akik „éhezik és szomjazzák az igazságot.”

Ön választotta ezt a pályát, vagy a pálya választotta önt? Esetleg predesztinálva volt erre?

– Predesztinálva egyetlen dologra vagyunk mindnyájan: minden ember meg van hívva az üdvösségre, arra, hogy földi élete után a mennyországba jusson. De ezt is visszautasíthatjuk, mert a szabad akarat emberi méltóságunkhoz tartozik. Hívogatásokat küld a Szentlélek, merre tartsunk az életünkben, a pályámra az elsőt én 1978-ban kaptam, amikor a kertészeti főiskolát elvégeztem.

Van még igény a vallásra, a hittanoktatásra? Befogadók még a gyerekek erre a fontos témára?

– A hitre igény van az emberekben, keresik az Istent. A kereszténységben nehézséget jelent a megtérés: ha Krisztusé akarok lenni, szakítani kell a jó langyos habfürdő életvezetésem önzésével és bűneivel! Az óvodáskorúak szinte természetükből fakadóan istenhívők, mint ahogy a természeti népek között sincs ateista. Aztán az idő múlásával csökken vagy sokszor elvész a hit, ha nem válik gyakorlattá. Az iskolai hitoktatásban fontos a jó kapcsolat, a bizalom, hogy a gyerekek merjenek kérdezni és meg tudjunk beszélni sok életkérdést hívő szemmel.

Hogyan készül egy diakónus a karácsonyra?

– A karácsony számunkra mindig vallásos-családi ünnep, a vallásos család teljesen természetesen illeszti bele az Egyház ünneplésébe a maga karácsonyát. Például a templomi betlehemes játék, ahol a saját gyermekek is szerepelnek, a családi ünneplésnek is része, de ugyanígy az éjféli mise vagy a karácsonyi nagymise is. A családi ünneplésnek is megvan a maga rendje, mikor, hogyan ünnepeljük mi a szentestét.

Milyen új évet vár?

– Amilyet Isten készít. Hozzá kapaszkodót, Vele úton járót, az Ő kezét fogót. Az év vége: pihenő a hegyi túrán, megállás, ahol leteszem a zsákot és visszanézek. Hálát adunk az Úrnak, aztán ha kifújtuk magunkat, felkapjuk a hátizsákot és irány tovább, felfelé! A hegy jó részét megmásztuk már, hiszen 64 éves leszek, ám előre nem látok, de nem is kell. A Pásztorra hagyom a vezetést, mert legurulni, visszaesni nem szeretnénk.