Vászonra vinni a határtalant: mindenki másképp próbálta Csókakőn

Korábban beszámoltunk arról, hogy hét palesztin művész alkotásait állították ki a fehérvárcsurgói Károlyi kastélyban. Akkor csak magáról az eseményről írtunk tudósítást, és a képek születésének körülményeiről kevés szó esett.

A szervező egyesület vezetője és alapítója, Abdi Amir azonban részletesen beszámolt arról, hogy hogyan teltek a megyénkbe érkező mesterek napjai. Maga a művésztelep Csókakőn ütötte fel képzeletbeli sátorát. Már az első alkalommal, 2016-ban is beleszerettek a vendégek a faluba és nemcsak azért, mert nyugalom van, hanem mert sok inspirációt tudnak belőle meríteni. Ahogy az elmúlt két alkalommal, 2016-ban és 18-ban, úgy most sem maradt ki az elkészült képsorozatból Csókakő. Korábban az egyik művész a várat örökítette meg, a másik pedig a templomról készített egy részletgazdag rajzot. A fehérvárcsurgói kastély falait megtöltő képek közül az egyik címe most is Csókakő volt, ahol a festő a megművelt földek szín- és formavilágának végtelenségét vitte vászonra. A madártávlatból készült geometrikus festményen a zöld különböző árnyalatai váltogatták egymást, itt-ott a repcesárga vagy szalmaszín sávokkal megszakítva. Ahogy szinte valamennyi mű, úgy ez is a határtalant mutatta be, ugyanis ez volt az idei tematika címe.

Amir nagyon sok programot tervezett a művészeknek, hogy megszakítsa a folyamatos munkát. A festők nem szívesen hagyták el Csókakő határait, ám az InterKulti Egyesület vezetője fontosnak találta, hogy legalább egy szelet kóstolót kapjanak az országból. Így kerültek el az alkotótábor lakói Budapestre, ahol meglátogatták a Nemzeti Galériát, betekintést nyerve a magyar festészet történetébe. Voltak Székesfehérváron is, ahol az időzítésnek hála, szemtanúi lehettek a Királyi Napok rendezvénysorozatának. Volt, hogy a Velencei-tóban és volt, hogy az agárdi termálvízben mártóztak meg. Az egyik nap ellátogattak a Bory-várba, ami nagy hatással volt rájuk. Fontos, hogy a több helyről érkező, de azonos kultúrához tartozó művész megismerje egymást az itt töltött idő alatt, hogy egyéni művészekből alkotócsoport kovácsolódjon. Emellett attól interkulturális egy ilyen esemény, ha a fogadó és az itt vendégeskedők között párbeszéd alakul ki.

A gasztronómia területén is sikerült Amirnak megismertetni egymással a két kultúrát. Minden nap két menü készült, az egyik palesztin, másik magyar étel volt. Megismerték a magyar ízvilágot is, bár természetesen nem került sertéshús a tányérra. Mindeközben folyamatosan zajlott a munka, így a táborban egymás után kérték az újabb és újabb vásznakat, a festékeket. A csurgói kastély falaira csak egy tucatra való alkotás került, de ennek a többszöröse is elkészült az ott töltött napok alatt. Bár mind a hét művész palesztin, mégis meg kell ismerniük egymást is, ugyanis többfelé élnek és dolgoznak, el vannak zárva egymástól. Aki Betlehemben él az nem tud átmenni Izraelbe vagy Kaifába – mesélte Amir. A csurgói kiállításon egymás mellett állnak, képeik alatt, de a szülőföldjükön nem tudnak találkozni, pedig csupán 100–150 km választja el őket egymástól.

Különlegessége ennek az évnek – folytatta a beszámolót Amir –, hogy 3 női alkotó is ellátogatott a mi vidékünkre. Ketten a Golán-fennsíkról származnak, ami hol szír, hol pedig izraeli terület volt az elmúlt időszakban. Az egyik ma is ott él, a másik Párizsban. A korábbi alkalmak gyakorlatának megfelelően most is készült egy körülbelül 50 perces film, ami bemutatja az alkotókat, illetve magát a munkafolyamatot, és persze a kirándulások szépségeit is. Ezúttal Jorn Faurschou, Emmy-díjas filmrendezőt kérték fel, hogy dokumentálja a palesztinok Fejér megyében töltött napjait, élményeit. Fontos része a videónak az a jelenet, amikor a kastélyt ingyenesen a kiállítás rendelkezésre bocsátó Károlyi házaspár fogadja a vendégeket, sőt a nagy művészettámogató Károlyi Angelica asszony személyesen nyitotta meg a tárlatot, majd beszédet mondott Falah Salha is. A Palesztin–Magyar Baráti Társaság vezetője köszönetet mondott mindenkinek, aki ebben a programban részt vett, legyen az szervező, alkotó, vagy épp a kastély termeit rendelkezésre bocsátó Károlyi házaspár.