Amikor a múlt és a jelen összeér – Fény derült Link István elhallgatott múltjára

Link István neve az utolsó azon a kőtáblán, amely a székesfehérvári Bazilika altemplomának falán található – az I. világháború hősi áldozatainak névsorában pár éve fedezte fel apai dédnagyapja nevét a fehérvári Link Ferenc is. Ám ez a felfedezés nagy meglepetés volt, ugyanis a családi legendárium nem szólt a leszármazott nehéz terhet cipelő múltjáról.

A család azóta szétszéledt az országban, most szombaton azonban összejöttek, hogy koszorút és emléktáblát helyezzenek el az első világháborúban lelőtt áldozatra, s hogy kissé kinyissák a múltnak ama vaskos ajtaját, amelyet maga a dédnagyapa zárt be oly gondosan. Mert, mint kiderült az altemplomi összejövetelen, Link István sosem mesélt a gyerekeknek, unokáknak arról mi történt vele. Pedig kérdezték, mitől vannak olyan mély lyukak a bordái között. Később, családtagok elmondása alapján tudni, sok verés jutott neki osztályrészül: az oláh katonák nem kegyelmeztek senkinek, aki akkor eléjük került. A fájdalmas élményekkel azonban nem terhelte szeretteit – ám most, tisztes távolságban a történtektől, Csurgai-Horváth József, a Városi Levéltár igazgatója segítségével sikerült leásni a történtekig.

A történész szakembernek segítségére volt az az újonnan kiadott, A proletárdiktatúra és előzményei Székesfehérvárott című kötet is, melyben szó esik Link Istvánról is: „Link István gazdálkodó kíváncsian kinézett a kapúján, de meglátta őt az egyik román katona, aki azonnal puskáját fogta rá; Link természetesen nem hagyta magát, hanem egy hirtelen felkapott lapáttal állt ellen a maga módja szerint; az oláh katona sehogy sem birt a gazdával a társuknak hirtelen segítségére siető oláhok pedig irgalom nélkül lelőtték a még túlerővel szemben is hősiesen védekező embert.”