Micsoda eperillatot áraszt a székesfehérvári termelői piac

Eper vagy szamóca – ebbe a kérdésbe mélyebben nem megyünk bele, amint abba sem, valójában zöldség-e vagy gyümölcs ez a nyár eleji finomság. Hiszünk a piaci kofáknak, akik rendszerint epernek nevezik a piros termést, így következetesen magunk is annak hívjuk. Az eperillat már kint, a Palotai út mellett is érződik. Az árus, akinél érdeklődünk, bent árulja portékáit, köztük a szóban forgó gyümölcsöt is.

– Bevált termelőtől, Lajosmizséből érkezik hozzánk az eper, ezt a minőséget a vásárlóink is kedvelik. Ugyan több helyen a fóliás változat is kapható még, de annak helyét javarészt átvette a szabadföldi termés – taglalja Kóródi Kálmánné Éva. Ez utóbbit jobban kell válogatni – fogalmazza meg –, hiszen ezeknek az epreknek az időjárás viszontagságaival megküzdve kell elérniük a piacra.

– Ha epret veszünk, figyeljünk rá, hogy a szemek egészségesek, stabilak legyenek. Az illat is sokat elárul a növényről: a hazai termésű érzésre igen erőteljes, sokszor még a tartódoboz is átveszi az aromáját. Persze a fajták között is van különbség, tapasztalatom szerint a korai fajták illatosabbak, mint a későbbiek – magyarázza az eladó. Színben piros és bordó egyaránt megtalálható egy ládán belül, ízléstől függően mindegyik fogyasztásra alkalmas. A pirosas eprek savanykásabbak, a legtöbben az érett, bordóba hajlót viszik.

A gyümölcs nem utóérő, vagyis a leszedést követően már csak romlik az állaga. Emellett hosszú ideig sem lehet tárolni, hűtve is csak egy-két napot bír ki – ezért érdemes annyit vásárolni belőle, amennyit ez idő alatt el tud fogyasztani az ember.

Éva standján Asia epret árul, amely egy nagyobb szemű, robusztusabb, kicsit keményebb húsú, de zamatos fajta. Állaga miatt többen dzsemet, lekvárt készítenek belőle. A vásárlók között akad olyan, aki ebből naponta fél–egy kilogramm mennyiségben visz haza, natúr fogyasztásra. Az árakat tekintve a lekvárnak való 800–1000 forint között, a nagy szemű, étkezésre szánt eper 1000–1300 forint között mozog.