Szélsebességre kapcsolt fokozatban – Íjászkodni tanultak a cecei diákok

Mindnyájan a Cecei Általános Iskola aulájába menekültek, hogy rá pár percre – nem túlzás ez, az égi áldás legfeljebb öt percig tartott – ismét az intézmény udvarán „tanulhassanak”. Különleges esemény zajlott itt: az Alapi Íjász Egyesület tagjai látogattak az iskolába, hogy a fiataloknak egy új élményt nyújtsanak.

– Elsődleges célunk a kapcsolatteremtés volt, az, hogy a részt vevő gyermekek, felnőttek megismerjék az íjászatot. Persze nem titkolt szándékunk a taglétszám bővítése sem – fogalmazott Pekács Milán elnök, aki az év eleje óta szervezkedett az iskolavezetéssel azért, hogy létrejöhessen az esemény.

– A kettő órára meghirdetett íjászatot egy kicsit előbb kezdtük, hogy a Sáregresen, Vajtán tanuló diákjaink is részt vehessenek a programon – fűzte hozzá Király László iskolaigazgató, aki a látottak alapján reméli, a kialakult kapcsolat tovább erősödik majd, és a „rendezvénysorozat” akár a júniusi iskolai gyermeknapon is folytatódhat.

Az alapi egyesület színeiben segítőként heten jelentek meg a cecei iskola udvarán: Kaszás Ferenc edző és fia, Richárd mint versenyző, Baráth Barnabás és Dominik versenyzők, Szarka Flóra Melinda versenyző és édesapja, Szarka László egyesületi tag, valamint Pekács Milán elnök. Mindannyian elismert, díjazott íjászok, szóval mondhatjuk, az iskolás fiatalok szak avatott emberektől ismerhették meg az íjászat alapjait – és egyfajta bevezetőként a sport történelmi hátterét.

A gyerekek őzre, nyúlra, tigrisre egyaránt lőhettek – s itt gyorsan leszögezzük: az állatok csupán háromdimenziós figuraként voltak jelen a helyszínen, színesítve s egyben nehezítve is a mezőnyt. Persze a legtöbb időt a „hagyományos” céltáblák előtt töltötték a sportot kipróbálni szándékozók.

Szülőként olvasva e sorokat valószínűleg felhúzódik a szemöldök, ha a gyermek–lövészet–nyíl hármasáról szól az író, hiszen egy ilyen sport igencsak sérülésveszélyes lehet, főleg, ha nem szakavatott kezekbe kerülnek az eszközök. A kialakított pálya azonban biztonságtechnikai szempontból is megállta a helyét: a vesszőket egy házilag készített ponyva fogta meg, a veszélyes területeket pedig szalaggal kerítették le a szervezők, a táblák mögött (és egy bizonyos szakaszon előtte is) tilos volt a mozgás! A gyermekek pedig sorra váltották egymást, holtidő nem nagyon volt…