Lukács Zoltán szívből élteti a hagyományt, a fa és Árpád közös legendáját

– A korona állítja elő azt az élenyt, amely nélkül nincs sem emberi, sem állati élet, a korona párologtat, szűri meg a levegőt, köti meg a port, csökkenti a zajt. A korona csinál mindent. A korona – a magyar nyelv szerint – uralkodói jelvénnyel ruházza fel a fát! Hogy miért is? Mert ők uralkodnak a Föld teremtményei felett! Milyen uralkodók? Nagyon bölcsek, nem zsarnokok, nem kizsákmányolók, hanem adakozók, jótét lelkek – Lukács Zoltán kertészmérnök szavai. Magyarország egyik nevezetes fájáról, a hédervári Árpád-fáról, egy kocsányos tölgyről tartott előadást pénteken a gárdonyi Nemzedékek Házában, tőle idézünk sokat.

Zöld ujjával a mellette álló templom tornyára mutat

– Magyarországon, a Kárpát-medencében három tölgy az, amely nagy területeket hódított meg. A kocsányos tölgy a vizesebb területeket szereti, a kocsánytalan tölgy a magasabb fekvéseket is jól bírja. A harmadik a csertölgy, amelyet az erdészek nem is mondanak tölgynek, csak cserként beszélnek róla, mert nem szeretik a tölgyek közé sorolni – magyarázta a kertészmérnök.

A 2015-ös esztendőben az év fájává választott kocsányos tölgyek legidősebbike éppen a hédervári, történelemtudó Árpád-fa, amelyet a szakemberek 700-800 évesnek mondanak, a néphagyomány idősebbnek, úgy 1100 esztendősnek. A legenda úgy tartja, anno Árpád vezérünk e fához kötötte ki lovát a 907-es pozsonyi csata előtt, amikor is haditanácsot ült társaival. A fa a nevét mindenesetre a hagyományból nyerte.

– A héderváriak ennek a fának a törzsén még a kötőfék nyomát is látni vélik – tette még hozzá Lukács Zoltán, aki utóbb, a hagyomány szépségétől bűvölten, beszélt a pozsonyi csatáról is. „Ez a föld, melyen annyiszor / Apáid vére folyt; / Ez, melyhez minden szent nevet / Egy ezredév csatolt. / Itt küzdtenek honért a hős / Árpádnak hadai…” Nos, nem véletlen idézte fel a mindannyiunk által kívülről ismert sorokat Vörösmarty Mihály Szózatából az előadó. Úgy véli, a költő éppen e győzedelmes pozsonyi csatára mutat a versben, amikor is Árpádnak hadai négy nap alatt legyőzték az egyesített európai seregeket.

Lukács Zoltán később felidézte a hédervári kocsányos tölgy közelmúltját is.

– 2007 szelek havában (áprilisban) az Árpád-fa négy vázágából hármat letört egy hatalmas nagy vihar. Egyetlenegy vázága maradt meg, amelyiket a hetvenes években alátámasztottak, és amelyik zöld ujjával a mellette álló templom tornyára mutat – mondta. – Három fia halt meg Árpádnak a pozsonyi csatában, három ága szakadt meg az Árpád-háznak, egy kiskorú hazatalált – lendült vissza még egyszer 1100 évnyi távolságba Lukács. Itt jegyezzük meg, történészi berkekben sincs teljes konszenzus abban, hogy valóban Pozsonynál lelte-e halálát Árpád három fia. Mindenesetre Zolta, a legfiatalabb fia követte őt fejedelemként.

De hadd mesélje el Lukács Zoltán a fa megmentésének történetét is!

– Amikor Juhász József hédervári polgármester hírt adott arról, hogy az Árpád-fa balesetet szenvedett, a hédervári kastély platánfája alatt gyülekezni kezdett a segíteni vágyó társaság. Kimentek a fához és megnézték a fa gyökerét, teljesen egészségesnek találták. Megnézték a törzset, amely mérhetetlen odvas volt. A koronából ugyebár három erős vázág elszakadt, odalett, egy maradt meg. Kitisztították a törzset, kiszedték belőle a korhadékot, az odvas, beteg, fertőző részeket – magyarázta.

– És így maradt lukasan? – jött egy csodálkozó nézőtéri közbekérdezés.

Pontosan, éppen ahogy mondja! Aztán a koronából maradt egyetlen vázágat egy gúlát formázó ácsszerkezettel erősítették meg. Lukács Zoltán elmondta, 2007-ben, ha kérdezték őket, azt mondták, 20 évet élhet még így a fa. Ám ki tudja?

Mindenesetre az Árpád-fa azóta sok új makkot termett, s a jó héderváriak azokat rendre elültették.

– Ma hét fácska van az Árpád-fa mellett, a hét vezérről elnevezve, majd, ha arra mennek, nézzék meg! – bátorított történelmi kirándulásra Lukács Zoltán.