Megölette volna a saját szüleit egy Fejér megyei férfi: hogyan lehetséges ez?

„Anyagi haszonszerzés hajtotta a férfit: a Fejér Megyei Rendőr-főkapitányság emberölés előkészülete bűntett elkövetésének megalapozott gyanúja miatt folytat eljárást a 19 éves Gy. K. ellen. A gyanú szerint több személytől kért segítséget szülei megöléséhez, s nagyobb pénzösszeget is felajánlott. A rendőrök január 19-én elfogták és gyanúsítottként hallgatták ki, majd őrizetbe vették.

Előterjesztést tettek letartóztatására, amit ügyészi indítványra a bíróság január 21-én elrendelt.” Milyen lélektani folyamatok vezethetnek el egy ilyen bűncselekmény elkövetéséhez? – ezt kérdeztük Bordás Sándor klinikai pszichológustól, a Kodolányi János Egyetem tanárától, „Az agresszív kód” című könyv szerzőjétől.

– Keveset tudunk a családi háttérről, a testvérek számáról, a szülők közötti kapcsolatról, valamint a szülők és a gyerek korábbi kapcsolati szintjéről – vélekedett Bordás Sándor szakpszichológus.

– Nagyon fontos az a viszony, ami a gyermek fejlődése folyamán a szülőkkel kialakul. Több kritikus fejlődési szakaszt különböztet meg a fejlődéslélektan: egyik a 4-6 éves kor, a másik a serdülőkor. A 4-6 éves kort a pszichológia Ödipusz szakasznak is nevezi, ugyanis ekkor jön először felszínre az az érzelmi ambivalencia, különösen a fiúgyermekek esetén, amikor a kisfiú az anya szerelméért harcolva kívánja az apa halálát, ugyanakkor szereti is az apát. Ha nem történik komolyabb trauma a gyermek életében, akkor ez a kettősség feldolgozásra kerül. A másik kritikus fejlődési szakasz a serdülőkor. Itt már a szocializációs folyamatokban, a serdülő értékalkotásában nagy szerepet kapnak a kortárscsoportok, a média, és sajnos azt tapasztaljuk, sokszor a szülő és a pedagógus mint szocializációs modell háttérbe kerül. Gyakran ütköznek a szülői értékekkel azok az értékek, amelyeket a kortárscsoportok, a média közvetít. Ezért a serdülő és ifjúkorúak esetén a szülőnek nagyon tapintatosnak kell lennie a serdülő kitöréseivel, érzelmi zűrzavarával szemben, hiszen ő is úgy éli meg, hogy bajban van, mert nem tud megfelelni a barátoknak, önmagának, esetleg a szerelmének. Ilyenkor jönnek a nagyon rossz megoldások, mint feltehetően ennek a fiúnak az esetében is történt.

Miként romolhat meg ennyire a szülő és a gyermek viszonya?

– Valószínű, hogy nagyon erős apatekintély volt jelen a családban, ami ellen a fiú folyamatosan lázadt, de nem tudott eredményt elérni. Előfordulhatott szülői bántalmazás is, ugyanis az agressziót – különösen a fiúgyermekek – könnyen átveszik az apától. Bár találkozhatunk a másik véglettel is, amikor elhanyagolásról beszélünk, amikor a szülő nem foglalkozik a gyerekkel.

Betegség az, ha valakiből hiányzik a szeretetnek minden csírája, és minden érzését a gyűlölet hatja át?

– Igen, ezt antiszociális személyiségzavarnak nevezzük, amelynek a legsúlyosabb területe a pszichopátia vagy a szociopátia. Lényege a magas kognitív intelligencia (IQ), az alacsony érzelmi intelligencia (EQ). A pszichopata nem szeret, nem szenved, nem okul a hibáiból és egyfajta pszichopata báj jellemzi. Elmondhatjuk, hogy minden pszichopata antiszociális, de nem minden antiszociális pszichopata: a börtönökben vannak fejleszthető, átnevelhető egyének, ezért ők onnan kikerülve nem folytatják bűnöző életüket. A pszichopata azonban mindig visszaesik. A mai pszichológiai tudás szerint a pszichopaták nem kezelhetőek. De erről a fiúról látatlanban azt, hogy pszichopata, nem mondhatjuk el, ahhoz komoly klinikai pszichológiai és pszichiátriai vizsgálatok szükségesek.

Van-e felelőssége a környezetében élőknek, azaz lehetnek-e az ilyesminek tapasztalható előjelei?

– Vannak előjelek. Az ilyen gyermek már óvodában, iskolában, középiskolában problémás: csal, lop, hazudik, rosszul teljesít, de nem a képességei miatt, hanem azért, mert nem érdekli az, ahol van. Sok iskolából eltanácsolják. Nagyon nehéz a kezelés, de mindig, mindent meg kell próbálnia a szülőnek, mert egyes fejlődési szakaszokban a változások beindulhatnak, így az érzelmi élet területén is történhet serdülőkorban fejlődés.

– Lehet-e az ilyen történések mögött kortünetet felfedezni? A világ valóban annyira anyagiassá vált volna, hogy annak ilyen következményei lehetnek, vagy ennyire szélsőséges tettek minden korban előfordultak?

– Sajnos igen. A pszichopátiás személyiség gyakran együtt jár a nárcisztikus és a hisztrionikus személyiségzavarral, attól függ, hogy melyik uralja a személyiséget. Az önszeretet, az agresszió és az érzelemnélküliség megteremti azt a kortünetet, amit nevezhetünk fogyasztói társadalomnak, jólétnek. Akkor, amikor az a fontos, hogy nekem jobb autóm, házam, nőm legyen, mint neked, de hogy milyen áron, az mindegy. Öt percre ebből a kategóriából mindenki híres és gazdag akar lenni, s érzelmek hiányában az ár nem számít, a szülőket is fel lehet áldozni.