Akik a szavakat keresik, avagy egyéves az Autiklub

A klubban autizmussal élő felnőtt fiataloknak teremtenek egy világot, egy vidám, tanulni és mozogni vágyó, dolgos közösséget, melynek önfeledten tagjai lehetnek, és ami egyre inkább összekovácsolódik. Az, hogy ez megvalósulhatott, az alapítvány érdeme: egy hatalmas, modern ingatlant biztosított a fiatalok és a velük foglalkozó szakemberek számára, termekkel, konyhával és minden kényelemmel felszerelve. A tavalyi alakulás óta egyre szaporodik a klubtagok száma, most, az első év végére tizenöten vannak, terveik között rehabilitációs munka is szerepel.

A vízivárosi iskolában volt a születésnap, melyen részt vettek a klub tagjai, a szülők és a hozzátartozók, de jelen volt az iskola részéről az Arany EGYMI igazgatója, Mészárosné Törzsök Zsuzsa is.

Az intézményegység-vezetőnek, Lugosiné Neumann Mártának hatalmas szerepe volt az indulásban. A szülinapi partin nem voltak sokan, de nem is ez volt a cél. Mindenki ott volt, aki bábáskodott a születésnél, s mindenki, aki nevelőként azóta kapcsolatban van a klubbal.

Az Autiklub vezetője, Plánki Krisztina beszédében a köszönet hangján szólt az egybegyűltekhez. Legfőképpen Ribi Péternek köszönte meg az önzetlen támogatást. Az alapító mellet másoknak is szívügye lett a klub a Fehérvár Travel Alapítványnál, közülük Somogyi Beát emelte ki a klubvezető. A fizikai feltételek biztosítása stabil alapot adott, erre komoly munkával kezdtek építkezni a szakemberek. Akik az első naptól egészen mostanáig állandó lelkesedéssel dolgoznak a hetente tartott foglalkozásokon, ők Hegyi Andi és Kaifis Szabolcs. Később érkezett még két gyógypedagógus, Bakóné Mazán Judit és Hüll-Balajthy Lilla, akik mára nélkülözhetetlen részévé váltak a heti háromszor tartott két órás klubdélutánnak.

Köszönetet mondott Lugosiné Mártinak, Magyar Lacinak, a Kristóf-ház vezetőjének, Mészárosné Törzsök Zsuzsának a segítségért, valamint az autista tagozat igazgatójának, Iszákné Spiczmüller Mariannak, hogy helyet adtak a születésnapi rendezvénynek.

Ha igazán nagy dolgot kapunk, ami nagyon megindító, akkor alig találunk megfelelő szavakat. Aki autizmussal születik, az nehezen, vagy egyáltalán nem talál szavakat, ám a klub tanárai sokszor többet tudnak a fiatalokról, mint a szülők, így törhette meg a csendet Nagy Ádám, a klub tagja, aki verset mondott. A köszönet előadása olyan dallal folytatódott, ami leginkább kifejezi az autista kommunikációt: a Dés-Geszti-féle Dzsungel könyvéből a Szavakat keresek. A nagysikerű betétdalt egy saját szerzemény követte, melyet a klub első évéről írtak. De nemcsak vers és dal volt a színpadon, hanem videomontázs, amit Gocsmán Zsolt klubtag készített. A Pitypang zenekar előadása után felszeletelték az ünnepi tortát, majd hosszasan beszélgettek egymással szülők, szakemberek, az alapítvány tagjai és minden megjelent.