Milyen Fehérvár egyetemista szemszögből?

Már három egyetem is fogadja a hallgatókat a városban: a Budapesti Corvinus Egyetem Székesfehérvári Campusa, az Óbudai Egyetem Alba Regia Műszaki Kara és a Kodolányi János Egyetem. Ezek közül kettő jelentősebb múltra tekint vissza a városban, a Corvinuson azonban csak pár éve indult el a képzés, ám a hallottak alapján erősen ível fölfelé.

Három fiatal hallgatót kérdeztünk arról, mennyire felel meg a választott iskola elképzeléseiknek, milyennek tartják Fehérvárt, mivel elégedettek és mit hiányolnak.

A város adottságai, illetve a tanulás családias légköre

Ujfalusi Zsaklin Zsófiával, Friss Benjáminnal és Torák Csongor Mátyással a nemrég kifejezetten az egyetemi klubbá válás szándékával újranyitott Petőfi Kultúrtérben találkoztunk. Zsaklin a Corvinus Egyetem turizmus–vendéglátás szakán első évfolyamos, Benjámin 4. évfolyamos földmérő geoinformatikus az Óbudai Egyetem Geoinformatikai Intézetében, Mátyás pedig elsős gépészmérnök-hallgató, szintén az Óbudai Egyetem Műszaki Karán.

Kiderült: az iskolaválasztás kapcsán mindannyiuknál nagy szerepet játszott az, hogy Fehérváron családiasabb légkörben, kisebb létszámú évfolyamokon tudnak tanulni. A salgótarjáni Mátyás is ezt hallotta a gépészmérnökképzésről, és nem kellett csalódnia. Jelenleg huszonnégyen vannak az évfolyamon, de a felsőbb évesekkel is ismerik, segítik egymást. A közösséggé válásban sokat segített a gólyatábor, ahol az egyéb szakokon tanulókkal is megismerkedhettek.

Fehérvárt jó városnak tartja, és nagyjából sikerült feltérképeznie az elmúlt három hónapban. Van autója, ezért vagy azzal, vagy gyalog közlekedik, mert az egyetem és a kollégium épülete is jó helyen van, nincs messze egymástól és a központtól. A szolgáltatásokkal elégedett, szerinte mindent be lehet itt szerezni, s kulturális, szórakozási lehetőség is adódik.

A keszthelyi Benjámin Szombathelyre járt középiskolába, földmérőtechnikusnak tanult, és már akkor egyértelmű volt, hol tanul tovább. Annál is inkább, mivel az idősebb fehérvári geósok visszajártak mesélni, és csak pozitívan nyilatkoztak mind a képzésről, mind a városról. Benjámin több középiskolai társával érkezett aztán Fehérvárra, ahol azóta is nagyon szereti az egyetemista létet. Igazán összetartó közösség tagja lehet, jól érzi magát a városban, és egyelőre itt képzeli el a folytatást is, szívesen vállalna munkát majd. A geoinformatikai képzés szintén családias körben zajlik, az oktatás minősége is jó, a hallgatók több irányban bővíthetik a tudásukat – mondta Benjámin, aki már csak havonta jár haza.

Zsaklin nem váltott nagyot, saját lakókörnyezetében maradt továbbtanulás alkalmával is. Ennek legfőbb oka – mesélte –, hogy oszlopos tagja az Alba Regia Táncegyüttesnek, és nem akart távol kerülni tőlük. Döntését nem bánta meg, nagyon jó képzést kap a Corvinuson, főleg, hogy duális formában tanulhat, tehát sok a gyakorlat. A választott szak, a turizmus–vendéglátás is azért tetszett meg neki, mert táncosként sok rendezvényt ismer, bele is lát a szervezésükbe, és maga is szívesen közreműködne bennük. Igaz, egy éve gazdálkodás és menedzsment szakon kezdett tanulni, ám időközben kiderült, hogy ezt kevésbé szereti. Fél év kihagyás után váltott, s most nagyon élvezi, amivel foglalkozik. Heti két napot a Fehérvári Programszervező Kft.-nél van gyakorlaton.

Ugyan otthon lakik, de az egyetemi életbe belefolyik, mert csatlakozik a kollégista évfolyamtársak által szervezett programokhoz. Jókat főznek, beszélgetnek együtt, s időnként szórakozni is járnak, például éppen a Petőfi Kultúrtérbe.

A kollégiumi életet a fiúk is dicsérték, náluk, a Hosszú­sétatéren mindig van valamilyen közösségkovácsoló program (például adventi készülődés, forraltbor-főzés, tanár-diák est).

Közös nevezőnek a Petőfi Kultúrtér tűnt, egyébként társasága válogatja, ki hova jár.

A városvezetés is figyel rájuk

A fiatalok úgy érzik: a városvezetés is figyel rájuk, megbecsülik őket. A támogatási, az ösztöndíjrendszert is jónak tartják, szerintük csak az nem részesül ezek valamelyikéből, aki nem megy utána a részleteknek, vagy nem tanul. Imponáló számukra a város mérete (se nem túl kicsi, se nem túl nagy), fejlődése, az, hogy művelődésre és szórakozásra egyaránt van több lehetőség, és a szolgáltatások árát is megfizethetőnek tartják. A tömegközlekedés esetleges hiányosságait nem érzik, mert szívesen járnak gyalog, amúgy pedig autóznak.

A mérleg nyelve tehát a megkérdezett három fiatalnál abszolút pozitív irányba mutat. Úgy látják, a helyzet ezután még jobb lehet, hiszen ahogy nő majd az egyetemisták száma, úgy folyhatnak bele idővel még jobban a város életébe.