Szuperérzékeny csúcsragadozókat fotóz Kalmár Lajos Gábor

Október végéig látható a kiállítása a Budai úti könyvtárban. A megnyitón természetszeretettel beszélt közönségének vadállatos élményeiről. Legkedvesebb állata a gímszarvas, Gemencre jár fotózni őket.

– Gemenc egy érintetlen vadon, Európa legnagyobb ártéri erdeje, ingoványtól, mocsártól sűrű vidék – mutatta be a Tolna és Bács-Kiskun megyékben fekvő 180 négyzetkilométeres területet. – Milliónyi szúnyog, bögöly, hőség, igazán embert próbáló körülmények uralják – ecsetelte.

– A gímszarvasok fotózása nem igényel nagy álcázást. Van egy fűruhám, mint a mesterlövészeknek, jobbára azt szoktam magamra venni – magyarázta. Sok időt kell terepen lenni egy jól elkapott pillanatért, fényképért. Lajos csak Gemencen évente 30-35 napot eltölt. – Meg kell figyelni, merre járnak az állatok, hol vannak a csapáik, milyen időközönként jönnek. Gemencen, szarvasbőgés idején nem foglalkoznak semmi mással a bikák, csak isznak és dagonyáznak – folytatta. A sárban való aktív fetrengés nem hóbort; a dagonyázás megvédi az állatokat az élősködők támadásaitól. Ilyenkor a vizek környékén érdemes leselkednie a topon lévő fotósnak. Mint azt Kalmár Lajos kifejtette, nem vaktában lövöldöznek a természetfotósok. Előbb kitalálják, hogy mit szeretnének lefotózni, ehhez keresik a megfelelő hátteret, díszletet, pillanatot.

Lajos tán legbecsesebb „trófeája” egy vadászó hiúz megörökítése. A Kárpátok fantomjaként is emlegetett vadmacskát csak elvétve lehet lencsevégre kapni. Inkább csak a nyomai fedezhetők föl. Erdélyben, a Székelyudvarhelyhez közeli hegyekben lőtte a különleges képet. Ehhez a szerencse is elkélt, hiszen nem hiúzra indult aznap, hanem medvére.

Farkasokkal Lengyelországban, a Magas-Tátrában találkozott. A ragadozókat persze lesből szokás fotózni.

– Farkas fotózáshoz napkelte előtt egy órával kint kell már lenni, s csak napnyugta után egy órával lehet elhagyni a terepet, hogy megnyugodjon a terület. A legnagyobb ellensége az embernek a szaga. Úgy tartják, hogy egy ember szaga, szélcsendben, két-három óráig is megmarad – vázolta az esélyeket Lajos. Érdekes megfigyelni a kiállítás képein, hogy a farkasok gyakran belenéznek a kamerába: hallják a fényképezőgép kattanását!

Kalmár Lajos eleddig 67 vadon élő barna medvével találkozott.

– Nagyon félnek az embertől! – mondta róluk. – A legkisebb szokatlan zaj, szag menekülőre készteti őket. Hatalmasak, mégis nagyon halkan közlekednek, viszont, ha menekülnek, nem néznek semmit, törnek-zúznak, futnak. Rövidtávon gyorsabbak, mint a versenylovak, és hamarabb másznak fel a fára, mint a macskák! Az európai és a kárpáti medve táplálékának 90 százaléka növényi eredetű, természetesen megeszik a dögöt, s ha nagyon kell, akkor vadásznak is, de túlnyomórészt gyökereket, gyümölcsöt esznek – jellemezte őket.