Ribi Péter céget és utakat is vezet, jótékonykodik

Ribi Péter a Fehérvár Travel utazási iroda ügyvezető igazgatója, immár huszonkét éve. Cégvezetőként nem csupán azt tartja azonban fontosnak, hogy a vállalkozás rendben legyen, jól menjen, folyamatosan fejlődjön, hanem az is lényeges számára, hogy rászoruló embertársain segítsen. Ezért ítélték idén neki a rangos „Államalapító Szent István Emlékérem és Díj”-at, amelyet színvonalas ünnepség közepette adtak át.

Ribi Pétert néhány éve épült, tekintélyes, Fal közben található irodaházukban kérdeztük, először is arról, mikor kezdett vonzódni az utazás iránt.

– Abban az időben, amikor gyerek voltam, nem igazán lehetett utazni. Egész más volt a világ. Viszont nagyon szerettem olvasni, például kalandregényeket, útleírásokat. Jules Verne szinte minden könyvét elolvastam, s köztudott, hogy ezek a világ különböző pontjain játszódnak. Már akkor kialakult bennem a vágy: később jó lenne olyan helyen dolgozni, ahonnan minél többfelé utazhatok a világban. Illetve, a nagyapámtól kaptam 8-9 éves koromban egy világatlaszt, és heteken keresztül azt nézegettem. Külföldre azonban először 18 éves koromban mentem: egy barátommal érettségi után kerekedtünk föl, hogy bejárjuk az NDK kétharmadát.

Akkor mégsem utazással kapcsolatos irányban képezte magát, hanem matematikus, mérnöki diplomát szerzett. Miért ezt a területet választotta?

– Szerettem a matematikát és a fizikát is. Nyolcadikos diákként megnyertem egy megyei fizikaversenyt, ezután pedig szinte természetes volt, hogy ilyen szakra iratkozzak be a József Attila Gimnáziumba. Onnan egyenes út vezetett a Műszaki Egyetemre. Ekkoriban az utazgatás háttérbe szorult, ám az antikváriumokból folyamatosan gyűjtöttem be a National Geographic újságot, ami az angoltudás fejlesztésére is jó volt. Diplomázás után, 1985-ben az Ikarus gyárba kerültem szoftverfejlesztőként. Emellett maszek munkákkal igen jól lehetett akkor keresni, ebből lett tehát pénzem utazni, így a nyolcvanas évek végétől évente többször nagy utazásokra indultunk. Jártunk például Skodával Angliában, lementünk Dél-Olaszországba, Görögországba, utaztunk Ausztriában, Lengyelországban is. Így kezdődött, ám egy álláshirdetés kapcsán, 1991-ben megfogalmazódott bennem a pályaváltás gondolata. Az IBUSZ keresett idegenvezetőket. Addig semmi közöm nem volt ehhez a szakmához, de mivel az Ikarus kezdett hanyatlani, és egyre kevesebb volt a munka, elkezdtem másfelé kacsintgatni. Megpályáztam ezt az állást – akkor már jól tudtam angolul, németül, s egy kicsit oroszul –, illetve beiratkoztam egy idegenvezetői tanfolyamra. Ennek 1992-ben lett vége, az első megbízásomat pedig azon a nyáron kaptam az IBUSZ-tól. Egy tíznapos spanyolországi utazást kellett elvállalni. Még sosem jártam ott, és nem is vezettem, ám elvállaltam a munkát, mert nagyon szerettem utazni és számítottam az állásra. Rengeteget készültem az útra, és nem sikerülhetett olyan rosszul, mert jöttek újabb megbízások.

Hogyan merült föl a cégalapítás gondolata?

– Egyre több utat vezettem, s elkezdtem besegíteni az utazásszervezésbe az Alba Toursnál. Fölmerült, hogy állandó idegenvezetőként dolgozzak, ám akkor már családos voltam, egy kisfiúval. Nem akartam sokat távol lenni, így inkább beiratkoztam egy felsőfokú idegenforgalmi menedzser tanfolyamra. Mivel annál az utazási irodánál nem volt felvétel, úgy döntöttem: saját céget alapítok. Ekkor jött létre, 1996-ban a Fehérvár Travel, az első út pedig a Párizs-Loire-völgye volt. Az első évben az útjainkra kilenc csoport jött össze, ezek közül nyolcnak én voltam az idegenvezetője. A második évtől adtunk ki katalógust és vettünk föl idegenvezetőket. Kis tőkével, vidéki irodaként elég nehéz volt a kezdet, 2-3 évig nem is termeltünk nyereséget. Túléltük azonban, s azóta folyamatosan fejlődünk. Ma már 40-50 fő dolgozik az irodában, s mind az irodai munkatársak, mind az idegenvezetőink kiválóak, körülbelül hatszázötven csoportunk van egy évben, piacvezetőkké váltunk. Az új irodaházunk 2014-ben készült el, itt már sokkal jobban elférünk, mint az előző, Prohászka utcai helyszínen.

Mikor érezte azt, hogy segítenie kell a rászorulókat?

– A kétezres években, amikor ismertebb lett a cég, egyre többször kerestek föl alapítványok, hogy adjunk támogatást. Viszonylag sok kérésnek eleget tettünk, nagyobb projektek is voltak. Egy idő után azonban olyan sokan fordultak hozzánk, hogy nehéz volt eldönteni, kiket támogassunk, kik szorulnak rá igazán. Ekkor jött az ötlet, hogy legyen egy saját szervezet, amely összefogja a cég karitatív tevékenységét. Megalakult tehát 2007-ben a Fehérvár Travel Alapítvány, amelybe olyan embereket sikerült beválasztani, akik szívüket, lelküket tették bele a munkába. Egy ideig Ugrits Tamás atya volt a kuratórium elnöke, ám az ő egyházi feladatai megsokasodtak, így 2013-tól Igari Antal vette át tőle ezt a feladatkört.

Kiket támogatnak?

– A döntéseket az alapítvány kuratóriuma hozza. Vannak nagyobb vállalások, például az idősek otthona, az autisták klubja vagy a Szent Kristóf Ház támogatása. Ezeken kívül azonban negyedévente lehet pályázni a szervezethez. A beérkezett kérvények tartalmát két munkatárs a helyszínen ellenőrzi, az eredményt továbbítja a kuratóriumnak, amely meghozza a döntést. Tíz-tizenöt millió forintot osztunk ki ilyenkor. Én mint alapító, nem szólok bele a folyamatba, de a jelentősebb támogatásokról megkérdezik a véleményemet. A támogatotti kör nagyobb része fogyatékos – például látássérült, mozgássérült, autista –, ám mások sincsenek kizárva a pályázási folyamatból. A fogyatékosok életminőségének javításában igyekszünk segíteni a megítélt pénzösszeggel, hogy speciális gyógyszereket, szemüveget, művégtagot, egyéb segédeszközöket és hasonlókat lehessen vásárolni. Az érintettek nagyon hálásak tudnak lenni, amit akkor érzek igazán, amikor időnként találkozom velük. Például a Szent Kristóf Házban, ahová karácsony környékén ellátogatok.

Ügyvezetőként nyilván régóta nincs ideje arra, hogy idegenvezetőként tevékenykedjen. Érzi ennek a hiányát?

– Évente kétszer azért vezetek csoportot, de többre nincs időm felkészülni. Nyolc-tíz úti célt váltogatok ilyenkor, ezek azok, amelyekről vannak jegyzeteim, amelyeket alaposan ismerek. Rengeteg olyan hely van még, ahová szeretnék eljutni. Ezek felfedező utak, s tudni kell, hogy nálunk ilyenek alapján áll össze egy-egy új út, ami bekerül a katalógusba. Erre a munkára általában egyedül megyek, de van, hogy jön velem kísérő. A következő tervem az USA közép-nyugati részének feltérképezése lesz, sok egészen látványos nemzeti park van azon a vidéken. Ezeket is szeretnénk beépíteni a kínálatunkba.

Mely úti célok tartoznak a kedvencei közé?

– Nagy hatással volt rám Peru, különösen a Machu Picchu. Európából emlékezetes maradt Franciaország dél-nyugati része, ami kevéssé ismert, ám meseszép. Csodás, a középkorból ott felejtett falvakat látni arrafelé. Tetszett Új-Zéland, és szeretem az olyan történelmi városokat, mint például Velence vagy Bruges.

S Fehérvárral hogy áll? Szereti a várost?

– Itt születtem, itt jártam az iskoláimat és dolgozni is Székesfehérváron kezdtem, a családom szintén ideköt. Nem sok olyan magyar város van, ahol ilyen kellemes a történelmi belváros. Közel van Budapest, a Balaton, fejlett itt a sportélet. Magam is sportolok, és ezen a területen is támogatunk, az Alba Fehérvár csapatát. Úgyhogy köszönöm, jól érzem magamat Székesfehérváron.