Kezdetét vette a jubileumi kulturális hét Lepsényben

Arany Jánosé az első hely a magyar költészetben – fogalmazott a Toldi estéje elolvasását követően a kor rettegett kritikusa, Gyulai Pál. S a megannyi megszólaltatott Arany-művet hallgatva sűrűn bólogattak a fejek: a színművészek által tolmácsolt klasszikusok értő közönségre leltek. A lepsényi művelődési házban – mely épület nevét Arany János jó barátjáról, Petőfi Sándorról kapta – könnyedén rajzolódott ki Arany alakja. Hol prózában, hol versben, narrátorként vagy a költőt megszemélyesítve, de a három színművész elmesélte, miként telt a Toldi szerzőjének élete.

Az örökéhes csodagyermek – ő írta: „Hasadnak rendületlenűl / Légy híve, oh magyar! / Bölcsődtül kezdve sírodig / Ezt ápold, ezt takard” – felnőttként elalvás előtt Horatiust olvasott, s egy idő után (ma: autodidakta módon) nemcsak latinul, görögül, németül, franciául, de angolul is megtanult. Fordított Shakespeare-t, tanított gyermekeket, ám miután feleségét megtalálta, abbahagyta az írott remekeket. Pályáját sokszor módosította: volt jegyző, tanár, újságíró, igazgató a Kisfaludy Társaságnál, főtitkár a Magyar Tudományos Akadémiánál, székhelyeként pedig Pest és Nagyszalonta szolgált. S bár szakmai sikerek érték, sokszor csak akkor írt, ha arra kérték.

A XV. Lepsényi Kulturális Hét gálaműsorában a három színművész arra is kitért, Petőfi és Arany barátsága a leghíresebb és legerősebb a magyar irodalomban, pedig személyesen egymást csak két és fél évig ismerték. Ám mielőtt Arany – és az emlékest – végleg elhallgatott, a költő megírta: „A szellem élni fog”!