Ismét méltó környezetben látható a ráckeresztúri Szentháromság-szobor

A Ráckeresztúr Martonvásárhoz közel eső részén, Lászlópuszta határában található igen értékes régi műemlék mindeddig rejtve maradt a kíváncsi szemek elől. Csak a környéken élők tudtak róla, s talán néhány művészettörténész vagy műkedvelő múltkutató. Az országútról télen lehetett csak látni, amikor a fák lombtalanok, de akkor sem tárult föl teljes egészében. A kétezres évek elején a helyi egyházközség tagjai rendbe tették a környékét, akkor táblát is kihelyeztek, de ezt később eltávolították. A szobor létét ma már nem jelzi semmi, s a hozzá vezető szolgalmi utat lassanként visszahódította a természet.

A Szentháromság-szobrot, melynek elülső részére egyedülálló módon Szent Lászlót ábrázoló dombormű került, 1779-ben emelték eleink a már akkor régen elpusztult Szentlászló falucska helyén. Az Árpád-kori települést a török időkben felégették. Úgy tudjuk, az elpusztult falu templomának helyén áll a mementónak is beillő műemlék, melyről Károly János esperes is megemlékezett Fejér vármegye története című munkájában: a Szent László tiszteletére emelt szobor „…százados ünnepét kerületi esperes koromban a ráczkereszturi és martonvásári hívek és lelkészeik részvétele mellett szent mise és predikatio tartásával megünnepeltük.”

– A Szentháromság-szobor másfél évvel ezelőtt bekerült a ráckeresztúri települési értéktárba, ezért időszerű volt, hogy tegyünk valamit a méltatlan állapot megszüntetése érdekében – tudtuk meg Szentes-Mabda Katalin Dóra polgármestertől. – Az önkormányzat megkereste a Zöld Erdő Vadásztársaságot, hogy segítsenek a műemlék környékének rendbetételében, a nehezebb, szakértelmet igénylő tereprendezési munkákat ők végezzék el. Ha a szobor kiszabadul a természet túlságosan is szoros öleléséből, utána könnyebben fönn tudjuk tartani a rendet körülötte. A vadászok nagy örömmel segítettek, amit ezúton is hálásan köszönünk. Mindezért semmiféle ellenszolgáltatást nem fogadtak el.

A munkálatokról Kovács János vadászmestert kérdeztük:

– Szívügyünk a természet, s szívesen segítünk, ha Ráckeresztúr környezetének szebbé tételéről van szó. A szobrot szinte maga alá temette a dús vegetáció, de se kőris-, se akácfát nem vágtunk ki. A fákat meghagytuk, hiszen úgy tudjuk, később kiránduló- vagy zarándokhelyet alakítanak itt ki, örülnek majd az ide látogatók a szobrot övező árnyas kis ligetecskének. Erősen visszavágtuk viszont a cserjéket, főleg a szinte mindent benövő bodzával és a kökénnyel hadakoztunk keményen. A másfél méteres csalánt is levágtuk, s most már hangulatos bekötőúton közelíthető meg a páratlan műemlék.

– Jövőre lesz a szobor fennállásának 240. évfordulója – veszi vissza a szót a polgármester. – Szeretnénk megemlékezni e jeles évfordulóról. S nagyon bízunk a Pannónia Szíve-projekt megvalósulásában is, amelynek része a Szüts–Ivánkay-kastély és az úgynevezett egyházközségi út menti kereszt mellett a Szentháromság-szobor és környéke megújítása is.