Verset vagy életet! – Így telt a magyar költészet napja Fejér megyében

Ennyire azért nem komoly a helyzet, de mégis: a Fő utcai Igéző tavaly az első tízben volt az ország offline versposzt-helyszínei között.

Sági Zoltán

Fotó: Nagy Norbert / Fejér Megyei Hírlap

Szerda reggel 8 órakor a Fő utcán már ott feszült a zöld zsinór és 10-től állt a piros létra – az offline posztolás e sajátos kellékei, kezdésként egy Wass Albert és egy József Attila költeménnyel. Nap közben az arra járók maguk is szabadon lógathatták ki választott verseiket, a közös tér egy darabkáját legalább érzelmileg privatizálva így. Mi is kifüggesztettünk két remek Nemes Nagy Ágnes verset.

A kezdeményezés elsődleges célja az, hogy versek lepjék el az utcákat, tereket, padokat, fákat (nem szegelni!) – a legképtelenebb helyszíneket is; a másodlagos pedig, hogy – regisztrációt követően – a kihelyezett vers fotója felkerüljön a posztoljverset.hu oldalára.

Az Igéző a költészet napján, már mondhatni: évről évre gyűjtő- és feldolgozó helyszíné alakul, afféle versgyárrá, amely felületet, pontosabban csipeszes zöld zsinórt (cordon vert, ami majdnem cordon bleu, de nem megenni!) és létraállványzatot biztosít a vers-kihelyezésekhez, egyúttal az Igéző igéző munkatársnői a versposztokat lefotózzák, és feltöltik a fentebb már említett oldalra.

Aki szerdához egy kerek esztendőre arra jár majd, ne mulasszon el legalább egy verset kilógatni. Addig is, legalább egy pillantásra kerüljön ajtón belül, hogy megtekintse a csoda helyszínét. Az Igézőben ugyanis, kérem, tegnap a golyóálló üvegfal, világszenzáció, valóban értéket óvott: egy verseket olvasgató embert.