Vegyészből rátermett harcos lett Görgei Artúr

Kétszáz éve született a honvédtábornok, hadügyminiszter, az 1848-49-es szabadságharc fővezére, a magyar hadtörténelem kiemelkedő alakja a Szepes vármegyei Toporcon. Ez jelenleg Szlovákia területén található. A katonai akadémia elvégzése után az osztrák császári-királyi hadseregben szolgált, 1842-ben a Nádor-huszároknál főhadnagyi rangot kapott. Apja halála után, 1845-től Prágában vegyészetet tanult. Kevesen tudják róla, hogy többek között felfedezte a laurinsavat, amelynek a kókuszdió olajában való jelenlétét elsőként ő mutatta ki.

A forradalom kitörésének idején katonaként felajánlotta szolgálatait az első felelős magyar kormánynak. 1848 júniusában századosi rangban belépett a szerveződő honvédseregbe. Az ozorai csata sikerében szerepe döntő fontosságú volt. Jellasics 1848. szeptember 11-én történt támadása után szeptember 21-én magyar földre lépett a bán tartalék hadteste is, melynek feladata Jellasics jobb szárnyának védelme volt és terv szerint Székesfehérvárnál egyesült volna a főerőkkel. A pákozdi csata azonban az egyesülés előtt lezajlott és a bán olyan gyorsasággal távozott az országból, hogy még saját tartalékát is elmulasztotta értesíteni a fejleményekről. A magyar hadvezetés tudott Roth közeledéséről és utasította Perczel Mór nemzetőr ezredest, hogy a saját és Görgei Artúr honvéd őrnagy parancsnoksága alatt álló nemzetőrökkel állja el a Székesfehérvárra dél felől vezető utakat. A tartalék csak október 4-én Székesfehérvár közelében értesült arról, hogy Jellasics vereséget szenvedett, és Székesfehérváron az otthagyott horvát helyőrséget a felkelt nép lefegyverezte. Az önkéntes mozgó nemzetőrség szervezésében Görgei közreműködött.

A Perczel csapatai által üldözött császári tartalék október 6-án eljutott Ozoráig, másnap megérkeztek Perczel és Görgei csapatai. A csapdába került császári hadosztály erre letette a fegyvert.

Görgei a szabadságharc során szinte mindig túlerővel állt szemben, sikerrel. Kemény harcosként tartja számon a történelem hadi tettei alapján. Többször nézeteltérései támadtak Kossuth Lajossal. Úgy vélte, a függetlenség és a trónfosztás kikiáltása idézte elő az orosz intervenciót. Ezután egyre kilátástalanabbá vált a magyar csapatok helyzete. Kossuth lemondott, és Görgeit diktátori teljhatalommal ruházta fel. Mint ismert, a tábornok Világosnál letette a fegyvert 1849. augusztus 13-án. A magyar vezér jelezte: nem a Habsburg Birodalom, hanem a cári haderő győzte le.