Zenével élni boldogság, s az oktatáshoz is sokat tesz hozzá

„Meg vagyunk győződve arról, hogy az emberiség boldogabb lenne, ha megtanul zenélni, és aki hozzájárul ennek fejlesztéséért, az nem élt hiába.” Illetve: „A megújulásnak alulról kell kezdődnie. Mit használnak a legszebb tantervek, a legbölcsebb irányelvek, ha senki sincs, aki szívvel és meggyőződéssel megvalósítsa. A lelket nem lehet adminisztratív úton formálni. (...)” – Kodály Zoltán zeneszerző, zeneoktató és – tudós így is megfogalmazta az éneklés, a zenével nevelés fontosságát. Követői szerencsére ma is vannak, közülük kérdeztünk két pedagógust arról, miben látják a zenei nevelés fontosságát, miért jó az, ha már gyermekkortól éneklünk, zenélünk?

A Kodály Zoltán Általános Iskola, Gimnázium és AMI igazgatójával, Kneifel Imrével éppen egy kóruspróba előtt beszélgettünk. Mint kiderült, intézményükben összesen hat kórus működik a zenei tagozatra járó diákokból. Ők automatikusan tagjai a kórusoknak, s a próbák heti plusz két órát jelentenek. Egyébként az ének-zenei képzésen 4-5 énekóra van egy héten.

A zenei tagozaton tehát elég magas óraszámban tanulnak énekelni a gyerekek (egyébként heti két, majd egy énekóra szerepel a nem zeneis osztályok tantervében). Ehhez kapcsolódik még a néptánc is, mivel a Kodály művészeti iskolaként is működik, négy művészeti ággal. Mindebben hatalmas nevelőerő rejlik és sok pluszt ad a diákoknak – fogalmaz Kneifel Imre, s hozzáteszi: vizsgálatok bizonyítják, hogy aki korán elkezd foglalkozni az énekkel, a zenével, és nem csupán hallgatja, hanem műveli, esetleg írja is azt, annak számos egyéb képessége fejlődik. Nagyon fontos azonban, hogy minőségi zenét hallgassunk, hallgattassunk.

Az éneklés segít az érzelmek kifejezésében, mindenkit derűsebbé, kiegyensúlyozottabbá tehet. S megtanít a drámai helyzetek átélésre is – mindez úgy általában igaz a művészettel való nevelésre. Nem az a fontos, hogy tökéletes legyen az énekhang, hanem az, hogy sokszor éljen vele a gyermek – mondja az igazgató.

Mohai Judit, a fehérvári, tehetséggondozást végző Csitáry Emil Alapfokú Művészetoktatási Iskola művészeti vezetője állítja: az ő egész életét bearanyozza az, hogy ének-zenét tanult, s azzal foglalkozik. Már kisgyermekkorában megfertőzte a zene szeretete, hiszen ének-zenei általános iskolába járt Dunaújvárosban. Ott még személyesen találkozhatott Kodály Zoltánnal, aki mindig ellátogatott a végzős nyolcadik osztályosokhoz.

A tanárképző főiskola elvégzése után többnyire ének-zenei tagozatos iskolákban dolgozott és szaktanácsadó is volt. A zenei nevelést nyugdíjazása óta is folytatja, csak más formában. Nemrég, a Kodály-emlékév és a zenei világnap alkalmából, magánemberként például különleges produkciót valósított meg segítőivel, támogatóival, köztük Oláh Nagy Évával és a gárdonyi önkormányzattal. A zeneszerző Háry János című daljátékát adták elő úgy, hogy közel 600 óvodás, iskolás gyereket vontak be Gárdonyból, a felkészítő pedagógusokkal, segítőkkel együtt. Az előadást a Dinnyési Hagyományőrző Központban szervezték meg, és a megvalósítás érdekében szó szerint megmozdult az egész gárdonyi, dinnyési, agárdi iskola. A főszerepet két hivatásos művész, Jónás Krisztina énekművész és Rezsnyák Róbert operaénekes alakították, ám a gimnazisták is fontos szerepeket játszottak, s az összes helyi kulturális egyesület részt vett a megvalósításban. A történetet elmesélték, és voltak zenés betétek is.

Judit azt gondolja: a zenével, a zenei neveléssel nagyon sokat lehet adni a gyerekeknek, akik most is fogékonyak. Ám fontos, hogy a pedagógus hittel, lelkesedéssel adja át a tudást, szerettesse meg az éneklést. A tanárnak nagyon összetett egyéniségnek kell lennie ahhoz, hogy hatni tudjon. Jó, ha van szabadsága a tanterven belül, és tud élni a lehetőségekkel.

Judit a közeljövőben újabb nagyszabású eseményre készül: a Csitáry tehetségponttal és a Kossuth Lajos Általános Iskolával együtt szerveznek tudományos konferenciát a Kodály-módszer kapcsán november 11-én, Fehérváron. Erre jeles szakembereket hívnak meg, akik délelőtt előadásokat tartanak, a délután pedig a Kodály Maratoné. Utóbbi programon minél több Kodály-mű hangzik majd el, korhatár és műfaji megkötöttség nélkül.