Agrármenedzsereket is képez a Budapesti Corvinus Egyetem

A döntően a család munkaerejére, anyagi és szellemi tőkéjére alapozott vállalkozások az adott vidék gazdasági életének aktív részesei, és sokat tesznek az agrárkultúra és a helyi hagyományok megőrzéséért, az adott vidék fejlesztéséért, valamint a környezet és a természeti erőforrások megóvásáért. 

A Fejér megyei családi gazdaságok is jelentős részt vállalnak a gyümölcs- és zöldségtermesztésből. A sikeres vállalkozás egyik jó példája a fő tevékenységeként gyümölcstermesztéssel és gyümölcslékészítéssel foglalkozó Borbás Kert. A 80 hektárnyi gyümölcsöst művelő, almát, körtét, szilvát, barackot, birset termelő és eperültetvényt gondozó gazdaság tevékenységével a napokban Csiribpusztán a jövő agrármérnökei, a Budapesti Corvinus Egyetem Agrárgazdaságtan Tanszékének végzős hallgatói ismerkedtek. Miközben az egyetemisták – a gyümölcsfeldolgozó gép munkáját és a gazdaságot jól ismerő, egykori corvinusos, már mesterszakos hallgató, Szűcs Milán magyarázatát figyelve – a gyümölcslékészítéssel kapcsolatos ismereteiket igyekeztek bővíteni, tudósítónk Török Áron tanszékvezetőt kérdezte arról, hogy az átalakuló, fejlődő agráriumban a nagyüzemek mellett van-e, s ha igen, milyen jövője van a családi gazdaságoknak. 

– Nemcsak múltja és jelene, hanem jövője is van a családok munkájára, erejére alapozott gazdaságoknak. Különösen azoknak, amelyek a Borbás Kerthez hasonlóan a munkaintenzív – jelentős kézi munkaerőt igénylő – ágazatokban tevékenykednek. Az ilyen típusú gazdaságok például a gabonatermesztésben nem versenyképesek, mivel abban az ágazatban a magas ráfordítási költségek, az input anyagok növekvő ára miatt az egységnyi területen kisebb érték termelődik. Azokban a művelési ágakban viszont, ahol nem lehet a termelési fázisokat, vagy legalább azok nagy részét automatizálni és gépesíteni, a családi gazdaságoknak kifejezetten nagy szerepük van. Bár minden jel arra mutat, hogy a munkáskezek hiánya az agrárium szereplőit is rákényszeríti az élő munkaerő létszámának minimalizálására, vagy legalább optimalizálására, bizonyos ágazatokban a technológia nem tudja kiváltani a kézzel végzett munkát, az élő munkaerőt. Epret szedni például nem lehet géppel, de kézzel végzik – s nem masinákra bízzák – még a nagyobb, jól gépesített üzemekben is az étkezési célra szánt gyümölcsök betakarítását. Ez a helyzet a közeljövőben biztosan nem fog változni, ami a kézimunka-igényes ágazatokban előnyt jelent a családi gazdaságoknak, s nélkülözhetetlenné teszi a tevékenységüket – vélte a Corvinus agrártanszékének vezetője. 

Hozzátette: a magyar mezőgazdasági termeléshez jók az adottságaink, csak élni kell velük. Példaként említette a lengyelországi almatermesz- tőket, akik kihasználva a térség természeti adottságait és az uniós támogatásokban rejlő lehetőségeket, két évtized alatt megújították, korszerűsítették az ültetvényeiket, s most már uralják az európai piacot. Mezőgazdaságunk GDP-hez hozzáadott értéke jelenleg 4 százalék alatt, az élelmiszeriparral és a kiszolgáló ágazatokkal együtt is csak 10 százalék körül van. Bár szerepe most kisebb, mint egy-két évszázada volt, megkerülhetetlen nemzetgazdasági és stratégiai érdek, hogy jól működő agrárgazdasága és élelmiszeripara legyen az országnak. Ez nagyon fontos, mert nyilvánvaló, hiába tudunk például remekül autót összeszerelni, nélkülözhetetlen a megfelelő minőségű és mennyiségű élelmiszer. 

Az agrárium fejlődéséhez nemcsak megfelelő termelési adottságok, valamint jó programok, hanem az azokat megvalósítani tudó, korszerűen képzett irányító szakemberek is kellenek. A Corvinus Egyetem az Agrárgazdaságtan Tanszéken éppen ezért az eddigi agrármérnökképzés helyett agrármenedzser-képzést indít. (A mérnökök utolsó évfolyamának hallgatói szereztek gyakorlati tapasztalatokat Csiribpusztán.) Az új specializációra jelentkezők nem a mezőgazdasági termelés szakmai részét tanulják majd, például azt, hogy mikor, mit kell vetni, hanem azt a tudást sajátítják el, amellyel menedzserként képesek lesznek hatékonyan irányítani egy adott vállalkozást, s olyan döntéseket hozni, amellyel növelni lehet annak hazai és világpiaci versenyképességét – tudtuk meg a tanszékvezetőtől. 
 

Így készül az almalé – a Corvinus Egyetem Agrárgazdaságtan Tanszékének végzős agrármérnök hallgatói a gyümölcslékészítéssel kapcsolatos ismereteiket is bővíthették a Borbás Kertben 
Fotó: Borbély Béla

A kézimunkát igénylő ágazatokban előnyük van