Újra megcsillanhat az újbor Fejér megyében

Ahogy minden a világban, úgy a borok is és a fogyasztói igények is folyamatosan változnak, csak már nem úgy, hogy néha jönnek új áramlatok, hanem évről évre jelentkezik egy-egy új titán vagy éppen egy-egy új technológia.

Régebben a szőlőművelők, akik maguknak vagy esetleg egy-két kisebb vevőnek okoztak örömet a borral, kizárólag szüleik, nagyszüleik szokásaira, tanításaira hagyatkoztak úgy a szőlőtermesztés, mint a must- és borkezelés kapcsán. Akkoriban a szinte kizárólag fahordókban érlelt bornak erősnek, aranylónak vagy éppen rubinvörösnek kellett lennie. Ma már egyre több igény van az üde, friss, gyümölcsös, viszonylag alacsony alkohollal és savakkal rendelkező borokra, és az sem titok, hogy napjainkban már a legszárazabb borok előállítására alkalmas területen is kell készülnie legalább egy félédes vagy még inkább édes bornak, legyen az fehér vagy akár vörös. Ha fiatalok a fogyasztók, akkor külön ki kell emelni a rozéborok térhódítását. A pinktől a hagymahéjig terjedő színű, jó esetben kissé szén-dioxidos rozék zászlóshajóként vezetik a többi bort a szórakozóhelyek harcmezején a sör ellen vívott gigászi küzdelembe.

Amikor valaki mindennap a saját borait kóstolgatja borvizsgáló laborok, borpatikák mellőzésével, vagy éppen sógor, koma, jó barát nélkül, magányosan a tartályok fölé hajló boltív grófi téglája alatt, az gyakran nem veszi észre, hogy egyik-másik tétel kissé rossz irányba fordult, és hogy napról napra öregebb, kénhiányosabb, ecetesebb vagy akár kénhidrogénesebb a vacsorához csapolt vagy hébérrel szívott bor. Ezt az állapotot nevezzük pincevakságnak.

Immár több mint két évtizede elindultak a bormustrák a Móri borvidéken, közelebb hozva egymással az egészen kis termelőket, a nagyobb borászatok tulajdonosait és a szakma néhány elismert kiválóságát abból a célból, hogy felemeljék a zászlót a pincevakság ellen, hogy közösséggé kovácsolják a borkészítőket, és hogy megismertessék a bor iránt érdeklődőket a legújabb trendekkel, technológiákkal.

Fontos hangsúlyozni, hogy a mustra nem verseny, sőt! Kifejezetten azért viszik mustrára a boraikat a gazdák, hogy a jót készítők megnyugodhassanak, hogy megfelelő az irány, és hogy akik gonddal, problémákkal küzdenek, azok hasznos tanácsokat, akár az egész tételt megmentő megoldásokat kaphassanak.

Tavaly, vagyis 2021-ben a pandémia miatt elmaradtak a bormustrák, ahogy valamennyi borverseny is a megyében, ám a hegybíró, Frey Szabolcs most újra mustrára hívja a gazdákat.

Varga Mátétól megtudtuk, hogy idén januárban, illetve februárban a korábbi években megszokott módon zajlanak a boros rendezvények. A Móri Borvidék Hegyközségének elnöke elmondta: – Összesen öt mustrát tervezünk, és az első állomás Zámoly lesz, január 24-én. A Fehérvárhoz közeli településen minden évben a Pedró Söröző biztosítja a helyszínt. Január utolsó napján Csákberény, február 7-én Csókakő kultúrházába látogat a bormustra csapata. Móron a Bormúzeum étterem pince­boltja alatt veszik górcső alá a borvidék központjának termését, majd február 21-én a sörédi kultúrházban tartandó zárórendezvényen ellenőrzik, hogy milyen nedű csorgott alá a Sörédi Szőlőhegy lejtőjén.

A megye más tájain is van hasonló rendezvény, ami arról árulkodik, hogy igenis van haszna annak, ha a gazdák ellenőrzik egymás borait, kölcsönösen segítve a másik munkáját, sikerét. Az Etyek-Budai Hegyközség etyeki hegybírója, Orosz Gyula például azt mondta, hogy náluk nincs hagyománya a bormustra intézményének, ugyanakkor náluk is volt újborkóstoló, mégha viszonylag alacsony létszámmal is. A hegybíró szerint a borok kiválóak, igaz, egyik-másik savtartalma meglehetősen magas, különösen a vörösborok esetében. A szakember hozzátette, hogy a fehér­boroknál érdemes akár hosszabb betárolásra is elkészíteni a borokat, ezzel szemben a vörösborok jelentős része túl magas savakkal rendelkezik, így ezek esetében almasavbontásra lesz szükség a megfelelő savszint kialakításának érdekében.