Sok kis és közepes mezőgazdasági vállalkozás tűnt el a mögöttünk álló évtizedben

Tízévenként történik egy mezőgazdasági összeírás, melynek az a célja, hogy teljes rálátása legyen mindenkinek a hazai mezőgazdaság aktuá­lis helyzetére, illetve, hogy lássuk, a korábbi évtizedhez képest milyen változások történtek. Ezt mutatja be a napokban megjelent legújabb ilyen jellegű kiadvány, az Agrárcenzus 2020. Az anyagból kiolvasható, hogy a hazai gazdaságok száma a legutóbbi 2010-es cenzus óta 351 ezerről – folyamatos fogyás mellett – 2020-ra 234 ezerre csökkent.

A 234 ezer kétharmada elsősorban növénytermesztéssel foglalkozik. Ezek a cégek több mint 4,8 millió hektár mezőgazdasági földterületet művelnek, ami az ország területének a fele. A művelés alá vont terület 82 százaléka szántó, míg a gyep 15, a gyümölcsös 2, a szőlő pedig 1 százalékkal van jelen.

A szőlőműveléssel foglalkozók átlagéletkora nagyon magas és egyre nő, ám a gyümölcstermesztésben egyre hódítanak a fiatalabb gazdálkodók.

A kedvezőtlen statisztikai adatok hátterében nem a növénytermesztés áll, hanem a jelentősen csökkenő tendenciákat mutató állattenyésztés. Míg 2010-ben még 46 százalék volt az arányuk a gazdaságokon belül, 2020-ra 25 százalékra olvadt a jelenlétük. Természetesen ennek megfelelően a főként növénytermesztéssel foglalkozó gazdaságok aránya 41 százalékról 67-re nőtt, ugyanazon időszakban.

Nemcsak az alacsonyabb jövedelmezőség áll az állattenyésztés térvesztése mögött, hanem a munkaerő hiánya és az állattartási szabályok szigorítása is, mondja Puskás Zoltán. A Lajoskomáromi Agrár Cégcsoport képviselője hozzátette: – Nálunk nem jellemző, hogy összpontosul és gyűlik a nagyobb gazdák kezében a föld. Sok kisebb és nagyobb gazda fog össze itt, ugyanakkor a régen megszokott volument hozó állattenyésztés – különösen a sertéságazatot tekintve – teljesen megszűnt. Viszont üdítő újdonság, hogy egyre többen tartanak szinte hobbi gyanánt egy-egy disznót, hogy a hagyományokat őrizzék, illetve, hogy az általuk felnevelt sertésből készült, saját maguk által ellenőrzött összetételű élelmiszerekből kerülhessen az asztalra.

A szakembertől azt is megtudtuk: – Egyre öregebbek a gazdák és az utánuk érkező generációk számára a bérbe kiadott földek után befolyó összeg egy kis év végi mellékes keresetet jelent, de a fiatalok közül ebben dolgozni, esetleg nagyobb volumenben csinálni kevesen akarják, de azért erre is akad nálunk sok példa.

A lajoskomáromi megfigyelések alátámasztják a statisztikai adatokat, ugyanis amíg 2020-ban mintegy 30 százalékkal nőtt a korábbi cenzushoz képest a szarvasmarhák száma, addig a 2010-es, majd’ hárommilliós sertésállomány jelentősen csökkent, és ez igaz a juh-, a kacsa-, a lúd-, sőt a most 30 milliós tyúk­állományra is.

A vállalkozások irányítóinak öregedése sem csak az említett déli településen jellemző, hanem országos tendencia. Jelentős probléma, hogy nehézkesen, vagy csak kivételes esetekben megy végbe a generációváltás az agráriumban. A gazdák 55 százaléka 40–64 éves, 35 százalékuk 65 vagy annál idősebb, és csak a cégek 10 százalékát irányítják a 14–39 évesek.

Pedig a fiatal gazdák jelentős plusztámogatást kapnak és a hazai oktatás is igen kedvező, így a gyakorlati tapasztalatot egyre inkább felváltja valamilyen fokú mezőgazdasági végzettség, amivel a fiatalabb gazdaságirányítóknak a fele már rendelkezik is.