Még el sem kezdődött a szezon, már sejthető, megint rossz évet zárnak a méhészek

Erejük teljében kellene lenniük a méhcsaládoknak, hiszen eljött az akác virágzásának ideje, de csak a naptár szerint, hiszen április 19-et mutat, de az időjárás hátráltatja a méhész és a méhek munkáját is. Pavlitzky László Csókakőn élő és szorgoskodó méhész elmondta:

– Elvileg nagyon szépen lehetne méhészkedni, ha éppen nem esne az eső, márpedig napok óta esik, ami még önmagában nem is lenne tragédia, mert kell a csapadék, de sajnos hideg is van.

Nem nagyon megy 10 fok fölé a hőmérséklet és bizony a méheink ezt nemigen díjazzák.

Mint megtudtuk, így nem is tudnak kijönni a kaptárból, ennek megfelelően nincs virágpor, és nektárhordás, annak ellenére sem, hogy virágban van az egész hegyoldal. Az élelempótlást cukorlepény, vagy cukorszirup formájában adják a gazdák a bogaraknak. Ezzel nemcsak az élelempótlást oldják meg, hanem a serkentés és a petézés fenntartását is, hiszen a családoknak csúcsformában kell lenniük az akácvirágzás kezdetére.

Mármint ha lesz virágzás – folytatta Pavlitzky – pedig olyan szépen indult minden, ugyanis a méhek viszonylag jól teleltek. Ahol sikerült az örök ellenséget, a méheken élősködő parazitát, a Varroa atkát ősszel megfogni, ott nem volt különösebb probléma. Korán beköszöntött a jó idő, megtörténtek a tisztuló kirepülések. Szépen megindultak a családok, hisz hívogatta őket a mogyoró, a mandula és a som ezernyi virága. Aztán jött a sarkvidéki hideg beáramlása.

A méhek megtorpantak a fejlődésben

A szokatlanul alacsony hőmérsékletnek köszönhetően elfagytak a barackosok is és valószínűleg a méhészek nagy reménysége, az akác is megsínylette ezt az időjárást. A méhek megtorpantak a fejlődésben, a méhészek megtorpantak a munkában.

Arra a kérdésre, hogy mennyire jellemző, hogy ennyire nem jönnek elő a méhek, azt mondta a vár alatti méhész: – Összetartó közösség a méhésztársadalom. Sokat szoktunk beszélgetni, de még a sokat látott öregek is feltolják a kalapjukat és vakargatják a fejüket, hogy ilyen áprilist még ők is ritkán láttak. Tavaly is elfagyott az akác, tavalyelőtt végig esett az eső, idén megint elfagyott. Talán elérkezett az öregek által emlegetett hét szűk esztendő korszaka.

A helyzet nem túl biztató, de muszáj csinálni és menni tovább, hiszen a méheket nem lehet szabadságra küldeni

Éppúgy szükség van a megporzásra, ahogy szükség van a mézre is. Előbbire azért, mert az Európában termesztett növények 80 százalékának szüksége van a rovarok megporzására, utóbbira azért, mert a méz a méhésznek bevétel, a fogyasztónak egészség. Naponta 800 virágot is meglátogathatnak a méhek, akik munkája nélkül nem lenne elég élelmiszer a Föld nevű bolygón. A repcetáblák lassan virágba borulnak, és ha megjön a jó idő, talán a méhek is útra indulnak. Az országban megközelítőleg 1 millió méh­család várja kisebb-nagyobb gazdák óvó tekintete mellett, hogy kisüssön a nap.

Pavlitzky bizakodó: – Hozzávetőlegesen 20 ezer méhész tekintget az égre a jó időért imádkozva. Egy kis repcemézet, egy kis akácmézet csak tudnak gyűjteni a bogaraink és talán lesz egy kis nyári virágmézünk is, és ha szerencsénk van, esetleg napraforgóméz is kerül majd üres hordóinkba. Ehhez a munkához kell a méhek szeretete és az optimizmus. Jó példa erre az ezeréves méhészköszönés, mely így szól: Nehézséget a kaptárakba!

Minden évben az mondjuk, majd jövőre

A megye déli részén Dobos László Márk négy éve foglalkozik méhekkel, és mivel az utolsó három év meglehetősen rossz időszaknak mondható, nincs könnyű helyzetben. Negyvennégy méhcsalád tért téli pihenőre a Polgárdiban álló kaptárakba, de közel fele elpusztult egy nozéma nevű betegségben, mely ellen van antibiotikum, de az már nem engedélyezett. A telet átvészelő családok közül talán csak 15-nek van esélye arra, hogy megerősödjön. A fiasítás kétszer is megindult, de aztán vissza is esett a hideg miatt, így az állomány létszáma jó esetben stagnál, de gyakran jelentősen csökken. Jönnek ki vízért, ami ilyenkor nagyon fontos nekik, és repülnek erre-arra, de nem zsong a tábla. A méhész azt mondta: – Ha lesz valamennyi elvehető méz, természetesen kipörgetem, de igazából ezt az évet én már elengedtem. Hiába sárgul a repce és hiába jön esetleg jó nyár, én már csak arra koncentrálok, hogy a családokat megmentsem és megfelelő szintre felhozzam. Ebből nagy profitot nem lehet előállítani és ez rendben is van így, de jelenleg a méhészet nem adja meg még azt a sikerélményt sem, hogy legyen értelme küzdeni. Minden évben az mondjuk, majd jövőre, és bár mindig rosszabb évek jönnek, nem adom fel, mert lelki beteg lennék, ha nem lennének méheim.

A szakemberek az államtól is kapnak egy kis támogatást a méhállomány egészségügyi kondíciójának megőrzéséhez. Ez csupán ezer forintot jelent méhcsaládonként, de az is több, mint a semmi. Emellett a Nemzeti Program keretein belül tudnak támogatásokat igényelni eszközbeszerzésre, ám ehhez már önerő is kell, sőt annál is több erő, hiszen ezek utófinanszírozott támogatások, így ezeknek előfeltétele egy jól sikerült méhészeti év.