Megnehezítette a hajrát a sár – Betakarították a kukoricát Fejér megyében

A nyári, hosszan elnyúló, aszályos időszak miatt a földterületek hamar kifogytak víztartalékaikból, különösen a szélnek és napsütésnek inkább kitett, magasabb helyeken.

Kukoricaföldek hektárjai kezdtek először „furulyásodni,” majd idejekorán sárgulni. A termésátlagok sem olyan jók, mint a korábbi években, hiszen víz, és ennek megfelelően tápanyag-felszívódás híján sok helyen nem tudtak kiteljesedni a csövek. Nagyjából szeptember közepére egyértelművé vált a gazdák számára, hogy nem érdemes tovább kint hagyni a kukoricát, mivel nincs már keringés a növényben, ezért sokan azonnal el is kezdték levágni a táblákat. A tengerinek is becézett kultúrnövény víztartalma meglehetősen széles skálán mozgott, hiszen a mélyebben fekvő területeken növekedő kukoricaszemek víztartalma lényegesen magasabb volt, mint másutt, különösen a megye északi felében.

Puskás Zoltán gazda Lajoskomáromból

Szerencséje volt azoknak, akik korán kezdték a kukorica betakarítását, mert szeptemberben még az eke után is porzott a föld, így kezdetben nem nehezítette a munkát a sár, amit a később érkező csapadék kialakított, majd egyre mélyített. Akik későn veselkedtek neki, azok akár 20 centi mélyen felázott talajjal is találkozhattak, amit a betakarítást végző kombájnok már elég nehezen kezelnek.

Délen jókor kezdték. Puskás Zoltán, a Lajoskomáromi Agrár Cégcsoport munkatársa kérdésünkre elmondta: – Minden mezőgazdasági tábla be van takarítva. A kukoricával vetett területekkel is százszázalékosan végeztünk, olyannyira, hogy október utolsó napjára a szárítóberendezéseket is leállítottuk, mivel a falu határában sincs már lábon álló kukorica. A szárítást akkor is el kell végezni, ha légszárazan jön be a földről a kukorica. Költséges eljárás, de muszáj egy hősokknak kitenni a magot, hogy megtörjön a csírázási képesség.

Arra a kérdésre, hogy milyen termésátlagok jöttek ki, Puskás így felelt: – Az üzemi átlagunk olyan 9-10 tonna körül alakult. Sajnos az időjárási körülmények miatt kicsit kevesebb lett, mint a szokott. A korábbi években úgy 11-12 tonna is le szokott jönni hektáronként, de az üzemi átlag mindig 10 tonna feletti volt.

Mint megtudtuk, a Lajoskomáromi Agrár Cégcsoport ebben az évben több mint 1200 hektáron vetett kukoricát és a szokatlan időjárásnak köszönhetően a betakarítását a napraforgóval együtt kezdték meg, már szeptember második felétől.

– Két lépcsőben dolgoztunk – folytatta Puskás, mert az első fázisban leszedtük azokat a táblákat, amelyek után búza vagy egyéb őszi gabona vetése következett, majd egy másik lépcsőben azokat a kukoricákat vágtuk le, amiknek helyén majd szántás következik, hogy a tavasszal valamilyen más kapásnövény kerüljön ott a földbe.

Idén ősszel majdnem 1800 hektáron vetettek gabonát, a napraforgó és a kukorica betakarítása után megüresedett táblákon. A több cég együttműködéséből létrejött csoport tervei szerint ezer hektár fölötti étkezési napraforgó lesz majd Lajoskomárom körül és közel annyi kukorica, vagyis mintegy kétezer hektár kapásnövény zöldell majd a következő tavaszon.

Vass László gazda Magyaralmásról

Vass László, a megye északi szegletében található Magyar­almáson családi vállalkozásban műveli a földet. A gazda elmondta: – Elég jó időben álltunk neki a betakarításnak, és csak a legvégén futottunk bele az esős, illetve sáros időszakba. Szerencsénk volt, így nem okozott műszaki problémát vagy bármi fennakadást az aratás során a sár. Hozzávetőlegesen 180 hektáron termesztettünk ebben az évben kukoricát, melynek egy részét Szabadegyházára szállítottuk.

Mint megtudtuk, a hegyes-­völgyes, rendkívül tagolt területek miatt a termésátlag és a víztartalom széles skálán mozgott. A kukoricatermés víztartalma a betakarítás első nap­jaiban még elfogadható volt, úgy 20 százalék körüli, ám az idő múlásával egyre többet vett fel a környezetből a mag, így az aratás végén 3-5 százalékkal erősebb volt, mint kezdetekkor. Amit Szabadegyházára szállítottak, azt nem kellett szárítani, oda nyersen is mehet, ám a többit leszárították 13-as körüli értékre és betárolták.

Vass a jövővel kapcsolatban elmondta: – A korai betakarítású kukorica helyére a vetésforgót követve búzát tettünk, míg a maradék területre valamilyen más kapásnövény kerül majd tavasszal. Az üzemi átlagot ilyen zegzugos, dimbes-dombos területen nehéz meghatározni, hiszen meglehetősen eltérőek az adatok, de úgy 8–10 tonna között mozog hektáronként.

A nagy tömegű kukoricaszár további hasznosításával kapcsolatos kérdésünkre Vass elmondta, hogy egy minimális mennyiséget felbáláztak az állatoknak, de ezt leszámítva szinte az összes növényi részt, a kukoricaszemek kivételével, visszaforgatták a Magyaralmás körüli földek talajába.