Születési, házasságkötési és halálozási dátumokból kibontakozó történetek

- Nincs könnyű dolga annak, aki a 18. századot, illetve a 19. század első felét szeretné kutatni, mert nagyon kevés az elérhető forrás. Kivételt képeznek az anyakönyvi – születési, halotti, házassági – kivonatok, amiből viszont egészen jól állunk. Emiatt fordultam végül a disszertációm megírásakor a történeti demográfia irányába – vágott a közepébe Schweininger Péter, a Sváb világok. Népesség és mentalitás Száron 1729-1848 című kötet szerzője, aki elmondása szerint „messziről” jutott erre a területre, ugyanis alapjában véve a 20. századi politikatörténet iránt érdeklődik. Első publikációiban – nagyszülei történeteiből kiindulva – is ennek a korszaknak a szári eseményeivel foglalkozott. Ám, ahogy példaként hozta, úgy járt, mint aki lakást újít fel: csak festeni szeretne, de miután megkaparja a falat kiderül, a festék alatt további rétegek rejtőznek. Úgy határozott hát, visszanyúl egészen a svábok szári betelepítéséig. – Rá kellett azonban jönnöm, nem csak kevés a forrás a 18. század elejéről, de a mai értelemben vett politika annak idején kevés szerepet játszott a falvak, így Szár mindennapjainak életében is – árulta el a történész, aki azt is megemlítette, a demográfiai kutatás azon túl, hogy távol áll a politikatörténettől, rettenetesen sok adat átnézését igényli. 

Nem csak a királyoknak van történetük

A „adatahalmaz” kutatása azonban egyre közelebb került Péterhez és az is kiderült, hogy az emberek fennmaradt születési, házassági és halálozási dátumaiból egy teljes közösség élete, mentalitása is kibontakozhat. – A francia eredetű Annales iskola szerint nem csak a királyoknak van történetük, de az egyszerű parasztembereknek is. Az anyakönyvekből pedig „be lehet jutni” ezeknek az embereknek a házaiba, betekintést nyerhetünk a gondolkodásukba is – folytatta a történész, aki idővel egyre jobban élvezte a munkát, mely során sok érdekességre derült fény Szár kapcsán. Az egyik ilyen a lakosságszám alakulása. Az első német betelepülők Pilisvörösvárról érkeztek Szárra a birtokos Eszterházyak engedélyével. A falu létszáma nagyjából 20 évig emelkedett, aztán 70 évig stagnált. „Betelt” a falu, a földek nem tudtak több embert eltartani. A száriak pedig – és ez a környéken egyedülálló – eredményesen tartották meg azt a maximális létszámot, amit a település elbírt. Ez részben a törzsöröklésnek volt köszönhető: a sváboknál – szemben a magyarokkal vagy a szlovákokkal - csak egy gyerek örökölte a földet. A többi gyereket pedig kompenzációképpen taníttatták, így papok, tanítók és iparosok lettek, akik alapjába nem a földből éltek meg. 

Bizonyíték erre az a tény is, hogy a csökkenő házasságkötési kor és így a hosszabb, házasságban töltött évek ellenére sem nőtt az egyes családokban született gyermekek száma. 

Szári plébánosból szemináriumi igazgató

Milyen érdekességek derültek még ki? - Szári kuriózumnak számít, hogy a plébánosok között sok volt a magasan képzett, akik fényes karriert futottak be. Akadt, aki az Esterházy család hercegi ágánál volt tanító, később 30 évig szolgált Száron. Vagy fordítva: 20 év szári szolgálat után a fehérvári papi szemináriumban lett igazgató. Ez részben köszönhető annak, hogy a barokk korban bő volt az egyházi állomány, ugyanakkor lehet ennek az is az oka, hogy a Székesfehérvári Egyházmegyében Szár volt a tatai Eszterházy család egyetlen olyan települése, amelyen keresztül kapcsolatba kerülhettek a fehérvári püspökkel. Magyarán a tatai gróf, vagy a fehérvári püspök Száron keresztül tudott egymásnak gesztust tenni – magyarázta Schweininger Péter, aki Szár etnikai és vallási helyzetét is vizsgálta. 

Hódos Istvánból Stefan Hodosch

Megállapította, hogy a nagyjából 1100 fős falu lakosságának 98 százaléka volt német. A szinte színtiszta sváb településre azonban más nemzetiségűek – egy-egy cigány, olasz, szlovák család - is beköltöztek. Ezek aztán sokszor annyira beolvadtak, hogy még a nevüket is németesítették. Így lett a Hódmezővásárhelyről érkezett kálvinista Hódos István telkes gazdából is tíz év elteltével Stefan Hodosch. A kutatás kitért a svábok által használt keresztnevek változására is. Jól látszik például, hogy a kezdetben különféle alakokban létező Annamária, Mária Anna, Marianna, később sima Annára egyszerűsödött. Mindezzel, a kutató szerint, a közösséggel való azonosulást, az oda való tartozást akarták kifejezni. Idővel a német területekről hozott nevek – Wolfgang, Urusla, Kunigunda, Waltraud stb. – teljesen kikoptak és elkezdték használni pl. a Jánost, az Annát, később a Máriát (ezt sokáig Szűz Mária iránti tiszteletből nem használták önálló névként az erősen katolikus svábok) és így tovább, melyek a magyar nevekkel is összhangban voltak. 

Schweininger Péter azt is elárulta, szeretné folytatni a kutatást és az 1848-1948 közötti száz évet vizsgálni: vajon hogyan hatott a falu népességszámának alakulására az ipar fejlődése és az épülő vasút? Egy szomorú tény biztos: az említett korszakot a szári svábok kitelepítésének második üteme zárt le.