Túlszárnyalt várakozások – közel kétszázan vonultak, mulatoztak!

– Már egy hónappal előtte összeülünk és megbeszéljük, hogy kinek mi lesz a feladata. Hosszú évek óta a Hagyományőrző Nyugdíjas Klub készíti a vacsorát, a polgárőrök biztosítják, hogy zavartalanul és biztonságosan tudjuk körbejárni a falut. Van, aki a lovaskocsisokat, csikósokat szedi össze és hívja meg erre a napra. Itt azért meg kell említeni, hogy a környékbeli falvakkal is együttműködünk, hogy ne szervezzünk egymásra, meg van beszélve, hogy kinél mikor van a felvonulás. Ugyanis a csikósok és a kocsisok, sőt még a táncosok is átjárnak egymáshoz. A táncosok összeírása, bírói pár felkérése (idén Zámbó Katalin és Spekker Zoltán vállalta ezt a szerepet) , ruhák kiosztása, útvonal összeállítása, támogatók, szponzorok felkeresése is a szervezés fontos momentuma. Ilyenkor azért már figyeljük az időjárás előrejelzést is. Mert sajnos hiába a rengeteg előkészület és szervezés, az égiek „beleszólhatnak” az események menetébe. Szerencsére ragyogó napsütésre ébredtünk ezen a hétvégén, álmodni sem lehetne szebbet.

Mint mondta, 2005 óta vesz részt a szervezésben, de eddig még nem volt arra példa, hogy napokkal a rendezvény előtt ki kellett volna írniuk, hogy nem tudnak több vendéget fogadni sem a felvonulásra, sem a bálra. Közel 200 embert vártak, így is a felvonulásra, köztük 14 lovaskocsis érkezett a táncosok szállítására, akiket 16 csikós kísért. Az idén először volt egy ovis fogat, így elmondhatják, hogy minden korosztály képviselte magát ezen a rendezvényen.

– 8 órától volt a gyülekező a művelődési háznál, csoportkép készítése után pedig 9 órakor az első tánc. Ezután lovaskocsira szálltunk és elindult a menet – folytatta beszámolóját Tábiné Nyúl Gabriella – 18 megálló volt, ennyi háznál vártak bennünket. Egy hatalmas, körülbelül 7 kilométeres kört tettünk a faluban, a lehető legtöbb utcát bejárva. Amerre csak elhaladtunk hangos zeneszóval, muzsikával, az utcára csalogattuk az embereket. Szuszits Béla és Rózsa Zsolt volt a hangulatfelelős. Hosszú évek óta Mészáros Bálint a kisbírónk, aki minden megállónál hangosan kihirdeti, hogy mi minden történt a faluban az elmúlt egy évben. A legutolsó állomásunk mindig az Idősek Otthona, ahol mindig több időt töltünk. Többször is táncolunk az időseknek, a csikósok bemutatóval is készülnek az idősek nagy örömére. Ennek része az úgynevezett „asszonyverés”, aminek csak a neve szörnyű, valójában pár ostorcsapás az egész egy kedves csikóstól. Kora délután érkeztünk vissza a művelődési házhoz, ahol már javában szorgoskodtak dolgos kezek az esti bálhoz készülődve. Az idén az Előszállási Ifjúsági Egyesület is segített ennek lebonyolításában. Ők rendezték be a termet, terítettek, felszolgáltak.

A bál 20 órakor kezdődött Horváth Csabával, és a művelődési ház ajtaja aztán valamikor hajnali órákban záródott be. „Az összefogás csodákra képes!” mondom mindig. És ez nem volt másként most sem. Ez is egy kincs a mi kis ékszerdobozunkban, itt, Előszálláson. – zárta élménybeszámolóját a település kultúrfelelőse.