A srác, aki ma nem az autósnak köszönheti az életét

Te, nagy, fekete, nem szokványos terepjáróval a Mártírok útján ma száguldozó sofőr, tudd, majdnem elütöttél egy gyereket a zebrán. A belső sávban zúztál, az biztos, hogy nem ötvennel. Az sem zavart, hogy míg te téptél a belsőben, a külső sávban álltak az autók a zebra előtt. Egy rollert toló (ez is ritka, ez menthette meg az életét) fiatal járt már majdnem az úttest közepén. Egy szerencséje volt: kinézett az álló autók mögül, és azért nem lépett tovább, mert te már ott is voltál. Nem láttad, nem vetted észre, nem érdekelt, siettél, dolgod volt, zaklatott voltál, éhes voltál, vészhelyzet volt, ki tudja. Ennek a gyereknek az élete ma nem rajtad múlott, hanem az őrangyalán. Ha rajtad múlik, akkor ma már nem megy haza. 

Nem csodálom egyébként, hogy agyba-főbe büntetnek mostanában a rendőrök gyorshajtásért, de ahogy látom, még mindig nem eléggé. Gondolom, a gyorshajtásért kaphatsz 50-100 ezer forint bírságot, az meg se kottyan. Egy ember élete már igen? Mert az biztos, hogy ha te akkor ott elütöd, azt ő nem élte volna túl.

Pont a napokban olvastam egy felháborodott autós figyelmeztetését, hogy a gyalogos ne lépjen le a zebráról csak úgy, „random”, ahogy kedve tartja. Mert hát bármikor elütheti az autó. Szerencsére volt, aki eligazította: a zebrát úgy kell megközelíteni, hogy bármikor meg tudjon állni előtte a sofőr. Nem sok helyen van elsőbbsége annak a szerencsétlen gyalogosnak, de a zebrán igen. És aki ezt nem érti és nem érzi ennek a lényegét, tényleg adja vissza a jogosítványát – mielőtt a bíróság teszi és megy a börtönbe.

A mai történet arra is rávilágított, amelynek a hangsúlyozása már nagyon érik: az elektromos rollerrel közlekedők elképesztően figyelmetlenül és a világra fittyet hányva száguldoznak, a zebrán és zebra nélküli kereszteződéseken is körbenézés nélkül húzva át. Felnőttek, gyerekek egyaránt. A mai nap után mondhatom csak azt, hogy tisztelet a kivételnek. A kerékpárosok is épp csak mostanában kezdik megérteni ennek a szabálynak a lényegét, és szállnak le a zebra előtt a bicikliről. Jóleső látni ezt, több okból is: egyrészt végre érti a kerékpáros, hogy a szabályok rá is vonatkoznak. Másrészt megnyugtató tudni, hogy vigyáznak magukra. Pont ma láttam, ahogy a kerékpáros leszáll a zebra előtt, mellette pedig a legnagyobb nyugalommal húz el az elektromos rolleres, keresztül az úttesten. Mit gondol vajon ilyenkor? Gyalogosnak képzeli magát? Pedig a rolleres nem gyalogos, autós szemszögből legalábbis biztosan nem: feltűnik a házak, falak, bokrok takarásából és pillanatok alatt az út közepén van. Nem hajol előre, nem lép egyet-kettőt, amiből felmérhető a szándéka, hanem egyik pillanatban még nincs ott, a másikban pedig már az úttest közepén van. Ilyen ez. Aztán utólag lehet értelmezni a szabályokat, összetörten a kórházban. Jobb esetben. De ne feledkezzünk meg a nagy fekete terepjáróról sem. Ami persze lehetett volna bármilyen más típus, tényleg nem ez a lényeg, engem is ütött el majdnem kicsi kocsi a zebrán, iskola előtt. De ma egy srác megmenekült. Vajon a sofőr ezt tudja? Vajon holnap is túléli valaki azt, hogy ő autóba ül?