Két keréken

2023.05.30. 07:00

Egy fehérvári motoros álmai – Elkezdődött András marokkói kalandja

Villányi András villamosmérnök tősgyökeres székesfehérvári, három kislány édesapja. Folyamatfejlesztési vezetőként dolgozik egy nagyvállalatnál és szereti a munkáját – ám úgy tűnik, az álmai még mindig és talán mindörökké két keréken járnak. Május 25-én indult el Afrikába, és ha minden jól megy, június 16-án láthatjuk legközelebb viszont. Éppen kikötött hajója a marokkói parton, miután válaszolt a FEOL kérdéseire.

Tihanyi Tamás

A kép egy korábbi útján, a boszniai Prokostó-tónál készült

Forrás: Villányi András felvételei közül

– Mikor kezdődött nálad ez a szenvedély, amely úgy tűnik, örökre a motorozáshoz kötött?

– Már gyermekkoromban megcsapott a kipufogó füstje, az első motorom 12 évesen egy Riga volt, de húsz éve ülök nagyobb gépeken. Korábban jellemzően népesebb csapatokkal túráztam, de mindig hiányoztak a hosszabb, kihívást jelentő utak, olyanok, amilyeneket sokan inkább nem szeretnének bevállalni. Néhány éve kezdtem egyedül teljesíteni nagyobb utazásokat, tavaly például Törökországon keresztül elmentem Grúziába, ahol a Kaukázusban töltöttem el jó pár napot.

A csütörtöki indulás pillanata Székesfehérváron. Az új motornak ez az első nagyobb útja
Forrás: Villányi András felvételei közül

– Mit lehet tudni arról a fehérvári klubról, amelyhez tartozol?

– Az Alba Regalis Motoros Club idén lesz 23 éves. Nem mondhatom magam alapító tagnak, de már hosszú ideje én is a közösség része vagyok. Célunk a klasszikus biker-értékrend szerinti hagyományok ápolása, a magyarországi motoros közösség székesfehérvári képviselete. A motortípus nálunk 90 százalékban Harley Davidson, ezzel is jelképezve a klasszikus vonalat, de a túrát én egy új Honda Transalp 750-el „nyomom”, ez az első útja.

– Mit lehet tudni a kalandról, amelyre most vállalkoztál?  

– Idén Marokkóban motorozok, ahol várhatóan 10-12 napot töltök majd el. Fő célom elsősorban a természeti szépségek felfedezése az országban. Elsősorban az Atlasz-hegység útjait járom, és az a tervem, hogy ellátogassak egészen az algériai határig, ahol bele szeretnék kóstolni a sivatagi létbe. Az egész utazás körülbelül 10 ezer kilométer hosszúnak ígérkezik, odafelé egy hosszabb hajóúttal, Genovából. Ennek az egyik oka, hogy egyrészt így gazdaságosabb, másrészt egy „szett” gumival szeretném az utat teljesíteni és minél jobb állapotú abroncsokkal szeretnék megérkezni a sok „off road” szakaszt tartalmazó részhez. Hazafelé keresztülmotorozok Spanyolországon, azaz Andalúzián, Andorra érintésével érkezem meg a francia Alpokba, ahol sok híres hágón áthaladva a svájci és az olasz Alpokon át érek majd haza. Próbálok nagyon költséghatékony lenni, ezt legfőképpen a fizetett szállások csökkentésével tudom elérni. Hazafelé több helyen, Spanyolországban és Franciaországban meg tudok szállni ismerősnél, illetve sokszor sátorban alszom. De a biztosításon például sosem spórolok.

Amikor tavaly Törökországban járt. Felesége megérti, mennyire fontos ez neki, és mindenben támogatja
Forrás: Villányi András felvételei közül

– Most még a hajón, röviddel partot érés előtt hogyan látod, mire kell majd a legjobban ügyelned? Mi jelenthet veszélyt?

– Egy ilyen túrán a motor műszaki állapota az egyik legfontosabb, amire kiemelten ügyelni kell. Erre szerszámokkal, a gumijavítás lehetőségével kell felkészülni. Fontos kérdés az abroncsok kiválasztása, ez mindig nagy dilemma, de ebben van tapasztalatom a grúziai túra után: idén ugyanolyan gumikkal megyek. Kihívásnak mondanám a nyelvi akadályokat, mert franciául nem beszélek, de talán a legnagyobb veszélynek jelenleg a motor esetleges sérülését látom. Persze erre alapszinten, például pót kuplungkarokkal megpróbáltam felkészülni.

– Miért egyedül vágtál neki?

– Egy ilyen hosszú túra rendkívül stresszessé tudja tenni az embert, és ez nagyon sok toleranciát kíván egy csapat tagjaitól. Egyedül kompromisszum nélkül lehet haladni, akár esőben, szélben. Az embernek így nem kell felesleges alkalmazkodási tényezőkkel számolnia, így hatékonyabbá tehető az utazás. Nyilván van hátránya, hiányozhatnak a közösen átélt élmények, de készítek az úton videókat, és ezekkel az a célom, hogy másokkal is megosszam majd mindazt, ami e pillanatban még csak vár rám. A magányos túrának további előnye, hogy így jobban rá leszek utalva a kapcsolatfelvételre, jobban a részévé tudok válni a helyi életnek.

Ezt a térképet ragasztotta motorjának elejére, ezt az utazást készül most teljesíteni
Forrás: Villányi András felvételei közül

– Mennyit tudsz azokról az országokról, amelyeken keresztül motorozol? Készültél?

– Ilyenkor utazós videókból és könyvekből igyekszem a számomra fontos információkat összegyűjteni, ezúttal is ezt tettem. Így összeállt egy lista és egy tervezett útvonal, amitől persze el lehet térni, mert rendszerint túltervezek és útközben sok mindent ki kell húznom a célok közül. Egész évben a „nagy útra” tartalékolok a szabadságom napjaival, és anyagi értelemben is, ezért nagyon köszönöm a feleségemnek, hogy megérti, mennyire fontos ez nekem, és támogat.

András útját IDE kattintva tudják nyomon követni!

 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában