Ezen a napon csak házimunkát illett végezni Fejérben

Az egyik legrégebbi egyházi ünnepünk vízkereszt napja. Ekkor keresztelték meg Jézust a Jordán folyó vizében, – a IV. századig ezen a napon ünnepelték meg Jézus születésnapját és az évkezdetet is egyben – ennek az eseménynek az emlékére az egyház a vizet is megszentelte vízkeresztkor, de a házak megszentelése is ekkor zajlott vízzel, tömjénfüsttel.
Móron az volt a szokás, hogy az asszonyok tejeskannában vitték haza a templomból és az ajtó mellett tartott szenteltvíz tartóba időről-időre öntöttek egy keveset, ami így egész évben megvédte őket az “ördög hatalmától”.

Pusztavámon a napkeleti bölcsek kezdőbetűit és az évszámot írták az ajtóra. 

A pinceajtót sem felejtették ki, ezzel is gondoskodva az éves bor hozamról.

De azt is megtudjuk Gelencsér József és Lukács László Fejér megyei népszokásokról szóló könyvéből, hogy a vértesbogláriak sót és kenyeret és krétát is vittek a szentelésre. Odahaza aztán mindenki kapott egy harapást a megsózott kenyérből. A sóból az állatok abrakába is került. Ennek is megvolt a magyarázata. Miként a só a romlatlanság jelképe, éppen úgy óvja azokat is a romlástól és egyéb bajtól. 

Az etyekiek szerint a vízkeresztkor szentelt fokhagyma fejfájás ellen volt hasznos. A bakonycsernyeiek úgy tartották, ha vízkeresztkor megindul a kerékvágásban a víz, akkor hosszú tél lesz. 

Fejér megyei néphit szerint a haragos emberrel szentelt vizet kell itatni, a 

Székesfehérvár-Felsővárosban az örömszülők pedig meghintették vele az esküvőre induló menyasszonyt és vőlegényt is. 

Gánton és Bicskén is ezen a napon szedték le a karácsonyfát is, vízkeresztig nem volt szabad lebontani.

És a karácsonyi fenyőfák elbontásával, a vizek és a házak megszentelésével lezáruló, áhítattal teli hetet követi a féktelen tivornya, a farsang. 

A farsangi ünnepek vízkereszttől egészen hamvazószerdáig tartanak. A farsang a vidámság, az életöröm, a lakodalmak, a bálok, a mulatságok, a pinceszerek és a vendégeskedés időszaka. 

Természetesen ez az időszak az egyház képviselőinek nem volt éppen tetsző.

Heltai Gáspár kolozsvári plébános 1552-ben ezt írta: „Mert mindjárást a mi urunk Jézus Krisztus születésének napja után következik az ördegnek nagy innepe: a regélő hét, ottan a farsang. Akkor isznak az emberek, tobzódnak, lakoznak és külemb-külembféle heábavaló költséget művelnek. És noha azt művelik, de kevesen gondolják meg azért, mit művelnek. És száz közül sem gondolja egy, mely igen nagy bűn legyen a részegség és tobzódás."