Siki Szabolcs lokálpatrióta kiérdemelte a Nádasdladányért emlékérmet

A székesfehérvári középiskola elvégzése után Várpalotán, a kórházban helyezkedett el, és csak az egyéves sorkatonai szolgálat törte meg az ott töltött 24 évet. Édesanyja egészségének megváltozása miatt ő is változtatni kényszerült. Öt éve helyi kézbesítőként dolgozik. Azóta minden reggel örömmel hordja a leveleket, mint annak idején azt a nagyapja is tette. 

Beszélgetésünk apropója az az elismerés, amit az elmúlt hetekben vehetett át Varga Tünde polgármestertől.

Ha röviden és tömören kellene összefoglalni Szabolcs lényét, akkor gondban lennék. Vele még egy „laza” beszélgetés is órákig tart, majd a búcsúzásnál azt mondja: még annyi mindent tudnék mesélni, ez csak a bevezető volt…

– Kisiskolás voltam, amikor Kajdi Gyula bácsi felkért egy, az Ő nevében történő koszorú elhelyezésére. Rám és a barátomra gondolt. Még arra is  ügyelt, hogy míg én református, addig a társam katolikus vallású legyen. Ez a temetőben lévő világháborús emlékmű avatásán történt.

– Később a tehenei haza hajtásában is segédkeztem. Volt, hogy este hatkor siettem az artézi kúthoz vizet húzni Jóska bácsinak, hogy mire megérkezik, már kellemesen hűvös vízzel tudja megtölteni a kannáját – meséli a kezdeteket. – Aztán a nyugdíjasklub összejöveteleire vittem a kazettagyűjteményemet. Sok zenészt a személyes ismerősömnek is mondhatok, ebből következett, hogy a falunapra, ovis bálra, rendezvényre, az ismeretséget kihasználva tudtam fellépőket meghívni. Sőt, a kezdeti időszakban videókat is készítettem a nyugdíjasklub műsorairól. Egy alkalommal az egyik tv-csatorna élő adásában is szerepelhettek így a klubosok – tette hozzá.

Hidegtálak készítése, terítés, zeneszolgáltatás, fényképezés, tudósítás a Fejér Megyei Hírlapnak… Szabolcs mindenből kiveszi a részét. Olyannyira, hogy még egyszer az is előfordult, hogy eltűnt személyt keresett egész délután a kukoricatáblában. Kicsinosította a József Attila utcai artézi kút környékét is többedmagával. – Akkoriban a városvédő Ráday Mihály is eljött megnézni, ő is azt javasolta, mindenképp érdemes lenne megmenteni. Egyébként a kút rendbetételétől számítva kezdődött a hírlapos ténykedésem is. Mára már nemcsak a megyei napilap, hanem egy országos hetilap számára is küldök anyagokat Nádasdladányról. A helyi újságban is több rovatot készítek. Igyekszem a gyűjteményemben található sok régi ladányi fényképpel emlékeket előcsalogatni az olvasókból – mesélte.

Szabolcs, felsorolni is nehéz, mi mindent tesz és tett a településért, szerteágazó a tevékenysége. A teljesség igénye nélkül: felkarolta a focicsapatot, mikor mezre volt szükségük, a templomok körüli felújítási munkákat is felvállalta, mint szívügye, a közösségi ház játszóterénél lévő 100 tő csodasövény is a felajánlásából került oda. – Az óvodánál, iskolánál kihelyezett „Vigyázz, gyerekek!” táblák is közbenjárásomnak köszönhetően kerültek oda. Személyesen mentünk el a táblákért a gyárba. 

A szüreti felvonulásokon is sok évig jelen volt. Zenéket állított össze a táncokhoz, amit sok-sok próba előzött meg, szinte egyikről sem hiányzott. Volt, amikor a csapos szerepét vállalta, de az is megesett, hogy kísérte a szüreti vonulókat, ügyelve a legkisebbekre. – Volt időszak, amikor az utcánkban egyedül élő embert látogattam, naponta élelmet és teát vittem neki. Napi kapcsolatban voltam a szülőkkel, amikor Kövér László Márkkal voltak a külföldi műtéteken, kezeléseken. Épp úgy, mint nem oly rég Verespey Vanessza gyógyulását is követhették tudósításaimmal – mondta Szabolcs.
– Élnek még Nádasdladányból elszármazottak, akikkel tartom a kapcsolatot, időnként a faluújságból küldök is nekik, ugyanis nem mindenki követi a közösségi médiában a település eseményeit.

– Tehetjük mássá, nekünk lesz szép mindaz, amik a felsorolásból kitűnnek. Nem magamutogatásból tettem mindazt, amit, hanem szívességből, mert adni jó. Észrevettem, ha valami hiányzott vagy hiányos volt, és ha tudtam hozzátenni, akkor miért ne tettem volna? Ezek itt maradnak nekünk Nádasdladányban.