Az idei Csákvárért díj egyik kitüntetettje Szőllősi Pál

Szőllősi Pál mezőgazdasági gépészmérnökként 1973-ban Bokodról került a Csákvári Állami Gazdaságba, ahol úgynevezett társadalmi szerződéssel dolgozott. Több mint két évtized után lett falugazdász a településen, ahol az évek során sokan megismerték, megszerették. A kitüntetés méltatásában elhangzott, hogy ezt a széles ismertséget kamatoztatva hívta életre Csákváron a borklubot, melynek fő törekvése a közösségformálás mellett a szakma, a szőlészet és a borászat ismereteinek minél jobb elsajátítása volt. 

– A szőlészethez, borászathoz nem sok közöm volt, sosem tanultam egyiket sem. Paraszt­családból származom, nekünk is volt szőlőnk otthon, de komoly szintre sosem fejlesztettem a szőlőről a tudásomat – árulta el Szőllősi Pál, aki azt is elmesélte, hogy a borklubhoz vezető út első állomása a borversenyek szervezése volt, amit Tóth Árpádné „hagyott rá”, amikor falugazdász lett. Korábban ezt a nyugdíjasklub vezetőjeként Marika csinálta, a szervezési feladatokat 2000-től vette át. 

Ebből nőtt ki a csákvári borklub, amelynek ma mintegy 30-40 tagja van, akik rendszeresen részt vesznek a havonta, két havonta egy helyi sörözőben tartott összejöveteleken. A mintát a fehérvári Pánczél József-féle borklub adta. Csákváron is minden alkalommal hívnak vendég borászt, aki bemutatja a borait, melyeket egy vacsorával összekötött esten kóstolnak végig a résztvevők, és persze a szakmai beszélgetések sem maradnak el. A klub mellett beindultak a lovas kocsis pincejárások is, amelyek talán a legnépszerűbbek lettek. 

– A borversenyekre nem jártak el annyian, mint ahányan borral foglalkoztak Csákváron. Ezért a magam részéről ezt nem könyvelem el sikertörténetnek. Általában 25-30 ember jött el rendszeresen, pedig akár 50-60 borász is elhozhatta volna a borait. Úgy látom, a kritikát viselték nehezen, hisz olyan is előfordult, hogy azt mondták a borbírók egy résztvevőnek: öntse ki a borát! – idézte fel a kitüntetett, aki a borversenyek szervezésének terén Tóthné mellett a csákberényi Sáfrán András borásztól, a Móri Borvidék Hegyközség alelnökétől is sok segítséget kapott. 

Szőllősi Pál úgy véli, bár Csákvár egyik borvidékhez sem tartozik, a terület adottságaiból kifolyólag sokkal jobb helyi borok is készülhettek volna. Akárcsak a közeli Zámolyon vagy Vértesbogláron. 

– Ma azért már jobb a helyzet! Azok, akik eljárnak a borklubba, már sokkal minőségibb borokat csinálnak, mert sokat tanultak a nálunk megforduló fehérvári, zámolyi, szekszárdi, kiskőrösi, neszmélyi és más borászoktól, és többet is foglalkoznak a borok kezelésével. Kiderült, nem a szőlővel van a baj, hanem a szüret utáni kezeléssel. A mostani csákvári borokat bárhol ki merném tenni – tette hozzá. 

Szőllősi Pál az apósától örökölt szőlőben kezdett szőlészkedni és bort készíteni úgy két évtizeddel ezelőtt, évente átlag 10-12 hektoliter bora van. Nem titkolja, ő is sokat tanult a borversenyeken és a borklubos esteken. A saválló tartályok helyett a fahordóra esküszik, azt mondja, több munkával és odafigyeléssel ugyan, de leg­alább annyira szép borokat lehet készíteni bennük. 

Borversenyek természetesen ma is vannak, csak a kezdeti Orbán-nap helyett, amely májusban van, Szent György-­napra, vagyis áprilisra hozták előre, mert sokaknak májusra már elfogyott a boruk – Csákváron továbbra sincsenek nagy szőlők. Kisebb változást a borklubban is szeretne, „verseny” helyett inkább a beszélgetős estek irányába vinné az összejöveteleket, ezért azt tervezi, hogy nemcsak borászokat, de sportolókat, művészeket, közéleti embereket is meghív egyszer-egyszer. Ha minden jól megy, az első vendég a Ferencváros egykori kiválósága, a válogatottban is játszó Mucha József labdarúgó lesz.