Ember és természet találkozása látható a kőhányáspusztai kiállításon

Vasárnap, a Gróf Esterházy Móric Ökoturisztikai Központban nyílt meg a Szomszédságunk című tárlat, melynek az alkotó, Radisics Milán az „Együtt a természettel, avagy a Vértes és környékének élővilága” alcímet adta. A felvételeken madarak, rovarok, emlősök, tájak és égi jelenségek mutatják be Vérteskozma és környéke természeti szépségeit, egyedi biodiverzitását.

– Milánnal véletlenül találkoztunk, így született az ő projektjének egyik állomásaként ez a kiállítás – mesélt a kezdetekről Hajnáczki Sándor ökológus, az ökoközpont munkatársa a Szomszédságunk tárlatmegnyitóján. – A cím elgondolkodtató, főleg egy olyan korban, ahol az ember nyomai mindenhol ott vannak a tenger mélyétől a sztratoszféráig. Soha korábban ilyen mértékben nem laktuk be a világunkat, de nem szabad elfelejteni, hogy rajtunk kívül laknak még itt mások is: növények, állatok. Ezekről készített képeket Milán, s talán az is célja volt ezzel, hogy rávilágítson: bár egyre távolabb vagyunk tőle, mégiscsak lehetnénk valamilyen módon a természet részei. Hosszútávon a hozzáállás változtatása tehát a cél. Erre teszünk kísérletet ezzel a kiállítással – hangzott el az ökoközpont első hivatalos eseményén.

– Én Vérteskozmán lakom, ami légvonalban innen 4 kilométer. Ami közös Kőhányással, hogy mindegyik település Gróf Esterházy birtokához tartozott korábban, valamilyen módon mindegyik az uradalmat szolgálta – mondta az alkotó, aki elmesélte, hogy a járvány idején változott nagyot az élete azzal, hogy vérteskozmai házából kiállítóteret hozott létre, s ez alatt az idő alatt a természet felé fordult.

– Azt láttuk, hogy picit le kell csendesedni, a természet közelében pedig ez könnyebb. Van benne egyfajta harmónia, ahová el lehet vonulni. Ezt tettem én is, s március óta aktívan itt is vagyok.

A fotóművész megmutatja a környékben rejlő szépségeket: a szélturbinát és az égboltot átszelő Tejutat, a Neowise üstökös útját a csillagos égbolton, a villámszórta viharos éjszakát, a vadludak pihenését a késő őszi ködben – hogy csak néhányat említsünk az elkapott pillanatok közül. A természet a maga valójában, makró- és drónfelvételeken – közeli és távoli látásmódot lehetővé téve – üzeni a befogadónak, hogy az élet ezen a bolygón milyen sokszínű. – Fenntartható módon kell kezdenünk élni, mert lehet, hogy mi kibírjuk az előttünk lévő 10, 20, 40 vagy 50 évünkkel, de 100 vagy 200 év múlva a bolygó már nehéz helyzetben lesz. Ám nem biztos, hogy a bolygót kell féltenünk. Én ugyanis mindig azt mondom, hogy a bolygó magának megoldja – egyszerűen leráz majd bennünket a felületéről, és tovább folytatja a következő millió évet, rendbe hozva magát. Ha tehát mi itt szeretnénk folytatni az életünket, akkor felelősséget kell vállalnunk érte! – csomagolta ki a lényegi mondandóját az alkotó.

Radisics Milán kőhányási tárlatát azonban egy nappal megelőzte a Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központ által is támogatott FotoKozma projekt kiállításmegnyitója Vérteskozmán. – Ezt a programsorozatot évenként megrendezzük mostantól, s célja, hogy a természet közepén, Vérteskozmán és környező településein létrejöjjön egy csendes fotográfiai kultúrsziget, amely fókuszba helyezi az ember és a természet kapcsolatát – fogalmaz az ötletgazda. Akinek egy projekten belül ezúttal négy fotóanyaga is látható: A kozmai Roxy kalandjai egy róka életének rejtett jeleneteit mutatja be, a Vizek, formák, Földünk, valamint a Karanténsorozatok a kozmai műtermében, azaz a Kozma 39 Galériában láthatók, s ebbe a tematikába illeszkedik a kőhányási Szomszédságunk tárlat is.