„Használható erőt fejleszteni magamban” – A kiegyensúlyozott élet titka Andreától

Mióta jár fitneszterembe?

– Ide két és fél éve, de ez már a 20. évem a sportban. Atletizálással és röplabdával kezdtem, aztán dzsúdóval folytattam. Most pedig itt, a konditeremben edzem rendszeresen, hogy fejlesszem magam. Dobóatléta voltam, megyei bajnokságokat nyertem, de kimagasló eredményem so­ha nem volt.

Mi volt az oka annak, hogy nem kötelezte el magát egy bizonyos sportág mellett?

– Annyiféle hatás ért az élet minden területén, hogy szerettem volna kipróbálni magam több sportágban. Úgy érzem, hogy valamennyi sportághoz volt egy kis affinitásom. A pályám úgy kezdődött, hogy a móri gimnáziumban a testnevelő tanárom meglátta bennem azt a szorgalmat, tehetséget, amely az atlétika felé sodorhat, és alkatilag is erre voltam leginkább alkalmas. Ő akkor is hitt bennem, amikor én (még) nem.

Volt elég önbizalma a jó eredmények eléréséhez?

– A kezdéskor egyáltalán nem volt önbizalmam…, talán most már igen. Most már hiszek magamban, mert amit csinálok, tudom, hogy jó. Fiatalabb koromban könnyebben el lehetett téríteni egy-egy negatívabb hozzászólással. Egyébként önbizalomhiánnyal nagyon sok sportoló küzd, annak ellenére, hogy nagyon magabiztosnak tűnünk.

Szinte minden nap másfél órás edzést tart. Nem kíméli magát a kínzószereken. Mi motiválja?

– Mindig a céljaimat helyezem előtérbe, és ebben nem török meg soha. Egy a lényeg: szeretnék használható erőt fejleszteni magamban és a testemet, lelkemet rendben tartani, korrigálni. Nem tagadom, nőként szeretnék szépnek és csinosnak látszani. Egyre inkább azt tapasztalom, hogy irigykednek a nők. A tekintetük elárulja őket. Elmondom, hogy ezek a tekintetek adnak – legalábbis nekem – részben olyan energiát, amiből sokáig táplálkozom.

Érdekes, a férfiakban nincs ilyen jellegű irigység.

– Mert a férfiak úgy vélekednek magukról, hogy tökéletesek. Egyébként sincs létjogosultsága annak, hogy egy nőhöz mérjék magukat. Abszurdum lenne. Két nem, különböző adottságokkal és szerepekkel. De az ő elismerő pillantásaikból még több energiát, motivációt kapok az edzéseimhez.

Ahogy végignézek önön, azt látom, egy tökéletes alkatú hölggyel beszélek. Egy gramm fölösleg sincs a testén, kisimult arcú, vidám ember. Tényleg jól érzi magát?

– Abszolút! Megerősít abban, hogy jól dolgoztam, elérhető célt tűztem ki magam elé, de egy sportoló soha sem lehet elégedett önmagával. Vagy a külalakjával vagy az eredményeivel vagy a technikájával elégedetlen. Ha mégis úgy érezzük, hogy tökéletesek vagyunk, akkor nagyon rövid ideig örülünk, de aztán mindig újabb és újabb célt tűzünk ki önmagunk elé.

Itt ülök egy rendkívül csinos hölgy előtt, és időnként még én is zavarba jövök, pedig már megettem a kenyerem javát. Szóval az ön szépségét és jó alakját észreveszik a mai pernahajderek?

– Hát igen! Van, amikor az utcán is utánam kiabálnak…nem éppen stílusos formában. A konditerembe nagyon sok fiú jár, ott diszkréten mernek megszólítani. Ott kapom a bókokat, a dicséreteket, mert egy nőnek ezek igenis fontosak. Erőt adnak a továbbiakban, és elégedettséggel töltenek el. Ne feledjük, ősidőktől így van ez, a nők mindig szépek és vonzók akartak lenni! A csábítás eszköze pedig első lépésként a szép külső.