A pitypang egy szuper gyógynövény

A pongyolapitypang, latin nevén taraxacum officinale, hazánkban mindenhol elterjedt igen értékes gyógynövényünk, amellyel tavasztól őszig találkozhatunk erdőkben, mezőkön, réteken, árkokban, kertekben, utak mentén, szinte bárhol. A fészkesvirágzatúak családjába tartozó növényről talán egyre többen tudják, hogy minden része felhasználható, csak azt kell tudni, mikor és hogyan gyűjtsük, illetve hasznosítsuk. Az Életmódi a kérdések megválaszolásában Lencsés Rita gyógynövényszakértőt hívta segítségül.

A vidám, sárga kis virág akár azonnal, nyersen is nyugodtan fogyasztható

- A pitypang rendszerint márciustól júniusig nyílik, és kora ősszel van egy másodvirágzása. Mivel rendkívül szapora és igénytelen növény, ezért szinte bárhol megtalálható. Hatóanyagait tekintve az egész növény tartalmaz tarakszacin keserűanyagot, kaucsukot, viaszt, cukrot, zsírt, cseranyagot, illóolajat, szaponint, szerves savakat, nyálkát és flavonoidokat. A gyökereiben ezeken felül inulin található, a virágaiban és leveleiben pedig A-, B- és C-vitamin, valamint kálium – magyarázta a szakember. Mivel a gyökereket ősztől tavaszig érdemes kiásni, ezért jelen írásban inkább a virágra és a levelekre koncentrálunk. Mind a kettő fogyasztható nyersen, bár többek szerint a levelek ízletesebbek, ha a tavaszi virágzás előtt gyűjtjük és készítünk belőle salátát. Leginkább talán a rukkolához hasonlít.

- Nem csak frissen, de szárított formában is hasznosítható, felhasználhatjuk teaként méregtelenítésre, salaktalanításra, vértisztításra, vizelethajtásra. A benne található vitaminok miatt immunerősítésre, roborálásra is alkalmas. Emellett még emésztésserkentő, étvágyjavító és epehajtó hatással is bír, illetve reumatikus panaszokra is igen kiváló. A pitypang aktiválja az egész anyagcserét, de kifejezetten a máj méregtelenítésében van fő szerepe. Májgyengeségnél, sárgaságnál is alkalmazható, ezért a méregtelenítő teakeverékek alapjául is szolgál – sorolta Lencsés Rita.

Bármilyen furcsa, de a virágokat is lehet nyersen fogyasztani, de készíthetünk belőle szörpöt, pitypangmézet, és szárítva is el lehet tenni teának. Ha nyersen eszik, naponta legfeljebb 4-5 darabot fogyasszanak – a szárat is meg lehet enni, a benne lévő fehér nedv nem mérgező -, epehajtó hatása miatt azonban több nem javasolt. Ha szárított virágból teát készítenek, 2-3 deciliter vízzel forrázzanak le 1 teáskanálnyi szárított virágot, majd 20 perc áztatás után leszűrve fogyasztható. Szörp készítése többféle módon is lehetséges, de mielőtt nekiállnak, a frissen szedett virágokat 20-30 percre terítsék ki fénymentes helyen, hogy a benne megbújó kis bogarak ki tudjanak repülni. Ezután a virágokat – ha a két markukkal mérik, nagyjából 4 maroknyi menynyiséget – tegyék lehetőség szerint zománcozott edénybe. Egy másik edényben forraljanak fel 1 liter vizet, oldjanak fel benne 1 kilogramm cukrot, majd ezt a forró szirupot öntsék a virágokra. Fedjék le az edényt, hogy a virágokban található illóolajok ne szökjenek meg. Amikor a lé néhány óra múlva már csak langyos, tegyenek bele egy alaposan megmosott, felkarikázott citromot és egy csapott evőkanál citromsavat vagy 10 gramm citrompótlót. Másnap szűrjék le jól kifertőtlenített – forró ecetes vízzel átöblített – üvegekbe.

- Aki nem híve a forrázásnak, hidegen is áztathatja a virágokat cukros vízben, de ebben az esetben hosszabb ideig kell várni, a lé csak pár nap után szűrhető le. Hűtőben egykét hétig eláll a szörp, vagy jégkocka tartóban is le lehet fagyasztani. Ha hosszabb időre szeretnénk eltenni, akkor vagy kell valamilyen tartósítószer – én a kálium-szorbátot javaslom -, vagy a hidegen áztatott és leszűrt levet főzzék fel és még melegen tegyék a kifertőtlenített üvegekbe – javasolta a gyógynövényszakértő. Mind a két szörpkészítési módszernek van azonban némi hátránya is: a forrázással a vitamintartalom csökken, az áztatás utáni felfőzés viszont az illóanyag-tartalomnak árt. Ettől függetlenül a végeredmény maximálisan élvezhető lesz!