gyermek pszichológus

2018.02.10. 08:00

Így látja a szakértő: Gyermeknevelés játszva

A játszás képessége alapvetően kódolt az emberben, vagyis a csemete a játékon keresztül fedezi fel a világot, próbálja ki a szellemi és fizikai képességeit.

 

BORSI ANDREA gyermek- és ifjúsági pszichológus

Híres pszichológus, Winnicott állapította meg, hogy a játszás képessége a szülő-gyermek kapcsolatban alakul ki, a szülő jelenléte és aktivitása hozzájárul a gyerek motivációjához. Éppen ezért a játszás képessége a genetikai adottságokon túl tanulási folyamat eredménye is. A szülők genetikailag kódoltak a „tanítás” képességére, vagyis minden szülő motivált abban, hogy gyermekét tanítgassa. Az a gyerek, aki jól tud játszani, később nem küzd tanulási zavarral, s felnőttként jól tud dolgozni. A hagyományos (nem képernyő alapú!) játék fejleszti a gyerek érzelemszabályozó képességét, feszültségoldó és személyiségfejlesztő szerepe van.

Minden életkorban nagyon fontos a mozgásos játékok és tevékenységek beiktatása. Az a gyerek lesz sikeres, aki jó intelligencia mellett fejlett érzelmi intelligenciával is rendelkezik, amit csak a hagyományos, spontán (nem képernyős, nem fejlesztő!) játékokon keresztül tud elsajátítani. A gyerek a játékon keresztül magát fejleszti, a szülőnek csak támogatnia, motiválnia kell.

Csecsemővel érdemes olyan játékokat játszani, ami az érzékszerveire hat. Nem kell bonyolult és drága játékokra gondolni, így például egyszerű textíliák, tárgyak érintése, nézegetése, zenehallgatás elegendő lehet. A csecsemő felfedez, ehhez ingergazdag környezetre van

szüksége. A 2-3 éves gyermeket a tárgyak funkcióját kereső játékok kötik le, gyakorolja, hogy miként lehet valamit megcsinálni.

A szimbolikus szerepjátékok kezdetleges formái is megjelennek. Hároméves kortól kezdve a gyermek igényli a felnőttel való együttes játékot, de fontos, hogy hagyjuk meg neki a kezdeményezés lehetőségét. Az óvodás gyerekek kezdetben, 3-4 éves koruk körül még szívesen játszanak egyedül, például várat építenek fa építőkockákból, vagy főzőcskéznek. Négyéves kortól már szimbolikus játékokat is játszanak egymással, így például szerepjátékokon keresztül próbálgatják a szerepeket. Ekkor a gyerek már kezdi érteni, hogy a többi ember mit gondol, érez, hogyan vélekedik, s érti, hogy mit jelent a „mintha” helyzet. Az 5-6 évesek még játszanak mintha-játékokat (szerepjáték, bábozás), sőt, játékukban megjelenik az őket körülvevő környezet összes szereplője, eseménye, amit fel tudnak dolgozni.

A nemi szerep gyakorlása nagyon fontos része ennek a korszaknak. A 6 évesek a szimbolikus világból a valóság felé kezdenek kacsingatni, így már érdeklik őket a bonyolultabb konstrukciós játékok és a szabályjátékok (pl. társas).

Nagyobb iskolás gyerekek (7-14 év) felelős szülői környezet esetén szívesen játszanak szabályjátékokat (társas, kártya), leköti őket a drámajáték vagy egy izgalmas könyv.

Ezek is érdekelhetik

facebook comments widget