Kutyagumi és társai – jogos elvárás tereink tisztasága

Amióta világ a világ, a városi környezetben mindig lesznek olyanok, akiket zavar a köztéri „kutyagumi” látványa. Ez jogos is, hiszen manapság már szinte minden adott ahhoz, hogy gondos gazda módjára felszedje az ember az eb után a végterméket. Nem kell más hozzá, mint némi zacskó, egy közeli szemetes (ahol van direkt erre a célra létrehozott tároló, még jobb) és persze az akarat (bár a tapasztalat azt mutatja, időnként szerencse vagy jó látás is kell, hogy megtalálja az ember). De a kutyatartók joggal vetik fel a kérdést: vajon mindig kutyagumi, ami annak tűnik? Hát nem! A kóbor macskák tömegének köszönhetően egészen biztos, hogy nekik is tulajdonítható a probléma (főleg a játszótéri homokozókban, amelyeket előszeretettel keresnek fel a cicák!), de sajnos az emberek is lehetnek a helyzet okozói. Nem ritka az, hogy a házak tövében, bokrok mellett vagy éppen a köztéri kertekben végzik el egyesek a dolgukat.

Sőt, beszélni kell arról is, ami a játszóterek vonzáskörzetében tapasztalható: a kicsi (és néha nagy) gyerekeket viszik, küldik a fák tövébe, árkokba a szülők, hogy ott könnyítsenek magukon. A szobatisztaságra szoktatás idején ez érthető is, az azonban kevésbé, ha ott is marad a dolog. Bár igaz, a kutyákra így is ráfogható. Az azonban már kevésbé, amit a Fema Állatmentő Egyesület vezetője a minap tapasztalt egy népszerű fehérvári játszótér mellett: Turczer Edina elmesélte, hogy az anyuka a játszótéren, a gumiszőnyegre pisiltette az 1 év körüli gyereket. Megdöbbent a helyzettől és a látványtól – joggal...

Nincs tanulság – mindenki felelős a közterület tisztaságáért, nem csak a kutyás. Az is, aki a cigarettacsikket hajítja el, a flakont hagyja a földön, a zsebkendőt dobja ki, az ételmaradékot, a haltetemet felejti a pad mellett.