Ajándék ez a nap

Fogas kérdés, ráadásul mindegyikben ott az a baljóslatú szó, amelytől a legtöbben úgy félnek, mint ördög a tömjénfüsttől, képviselő a szabad gondolattól.

Úgy van, a hitel.

Volt, aki úgy vélte, hogy az áruhitel mégiscsak ésszerűbb, mert a hitelkártyával hajlamos az ember óvatlanul költeni, úgy elszaladhat vele a ló, hogy képtelen visszatalálni az erdőből, és a végén belefulladhat a kamatokba.

Óvatosan, megfontoltan, hangzik az intés, de hát az ember már csak úgy van vele, hogy élni is akar. Fogyasztani. Állandóan bombázzák a szemét, agyát a reklámokkal, most már homorú tévével is, de a sima laposra is alig jut. A szomszéddal szemben, szemben a szomszéddal.

Persze, vannak más, tényleg sokkal tartósabb értékek, de hát állandóan– reklámokkal, hírekkel, orbitális, nyíltszíni korrupcióval, irtózatos jövedelmi szakadékkal – lúzerségével szembesítik. És azzal is szembesül, hogy jövőre sem lett jobb, pedig tavaly azt mondták.

Ha nincs vagyon, vagyont ontó pozíció, veszünk majd hitelbe. Csak még most az egyszer, mert egy év múlva, a választások után már nem érdeklünk senkit.

De most legyen ajándék ez a nap. Még akkor is, ha utána ajándék lesz majd minden túlélt hónap.