Kamerával a halál nyomában

Mindezért  a fővárosba kell menni, azon belül is a Művészetek Palotájában működő Ludwig Múzeumba, amely igényes tárlaton mutatja be a magyar származású fotóriporter életét és pályafutását. 
 
A bejáratnál elvehető  kiállítás-ismertetőből kiderül: a tárlat alapanyagát Capa 1932-1954-ig tartó karrierjének legkiemelkedőbb fotói, 937 felvétel (ez a Mestersorozat), továbbá a Magyar Nemzeti Múzeum tulajdonába került 48 egykorú eredeti Robert Capa papír pozitív kópia, 20 darab, a sorozatban is meglévő, de kiemelkedő fontosságú, ezért nagyobb méretben is előállított fénykép, valamint öt Robert Capa portré adja.
A kiállítást önállóan is felfedezhetjük a képeket s  Capa munkásságának egy-egy helyszínét, illetve magukat a fotókat leíró szövegek segítségével, ám érdemes lehet csatlakozni a tárlatvezetésre gyülekező csoportokhoz.  


Robert Capa: A milicista halála. Cerro Muriano közelében (córdobai front) 1936. szeptember 5.
Fotó-reprodukció: Ludwig Múzeum

Mi utóbbival kezdtük, aztán a "köldökzsinórról" leválva kalandoztunk teremről teremre, először is Capa budapesti életének fotódokumentációját megszemlélve. A Robert Capa néven világhírűvé - a Picture Post főszerkesztőjének megfogalmazása szerint "a világ legnagyobb háborús fényképészévé" - vált férfi Friedmann Endre Ernő néven látta meg a napvilágot 1913. október 22-én, a fővárosban. Zsidó polgári család sarja volt, szülei szabóságot tartottak fenn a belvárosban. A kis Friedmann a Madách gimnáziumban érettségizett, s a fényképezéshez állítólag már diákként közel hozta a sors, méghozzá egy szerelmi ügy kapcsán. Fotózással viszont a harmincas években kezdett komolyabban foglalkozni, miután Magyarországot elhagyva Németországban járt iskolába, s hogy pénzhez jusson, az akkor fotósként dolgozó Besnyő Éva segítségére lett mint kifutófiú, majd fotólaboráns-segéd a Dephot ügynökségnél. Itt sajátította el a mesterség alapjait, s itt kapta első megbízását a száműzetésben élő Lev Trockij megörökítésére. 
 
A korai évekből több fotón láthatjuk a fiatal Capát, a Trockijt ábrázoló fotókat. A következő teremben már a karrierjét igazán beindító spanyol polgárháborúban készült felvételeket szemlélhetjük meg - köztük van az egyik leghíresebb kép, A milicista halála című fotó, amelyet máig is a háborús fényképezés egyik legemblematikusabb darabjának tartanak. Az eseményeken  vele tartott társa és nagy szerelme, Gerda Taro (eredeti nevén Gerta Pohorylle), akit ő tanított fényképezni, ám a lányt 1937-ben halálra gázolta egy harckocsi. Gerdával teremtették meg egyébként a Capa-imázst is, s közös munkájuk alatt váltak rendszeressé a megbízások. Capa Spanyolországban készített fotói olyan lapokban jelentek meg, mint például a Züricher Illustrierte Zeitung, a Picture Post, a Life magazin vagy a  Regards. E lapok korabeli példányaiból szintén látható néhány a kiállításon, akárcsak az akkori magyar képesújságokból, így  összehasonlítható, hogyan mutatott be a világ- és a magyar sajtó egy-egy eseményt. 


Robert Capa: A D-napon partra szálló amerikai csapatok első hulláma. Normandia  (Omaha Beach), 1944. június 6.
Fotó-reprodukció: Ludwig Múzeum

Capa a spanyol polgárháború után fotózott a kínai-japán háborúban - e sorozatból emlékeztetes lehet  egy tizenéves kis kínai katona kemény arcáról, alulról készült felvétele -, majd a világháborús hadszínterek következtek. Először Tunéziában, aztán Dél-Olaszországban járt a halál nyomában,  de  a legmegdöbbentőbb munkája  a szövetségesek  1944-es normandiai partraszállásakor készült  sorozata, amelyet három gépet váltogatva készített. A több mint száz fotóból azonban csupán tizenegy maradt meg,  állítólag a  laborasszisztens hibája miatt. A Life magazin - ahol megjelent a képriport - azonban úgy magyarázta akkor az elmosódott képeket: Capa gépe az izgalom hevében mozdult be (ezért viseli a későbbi háborús visszaemlékezéseit tartalmazó, izgalmas  könyve a Kissé elmosódva címet).  
Döbbenetes látványt nyújt az a kép is, amely már a háború utáni Franciaországban készült, s azt dokumentálja, hogyan hurcoltak meg  egy francia nőt, akinek német katonától született gyermeke. 

Levezetőként Capa Izrael állam megalapítása után, vagy a vasfüggöny mögötti Szovjetunióban  készült fotói kínálkoznak, s a tárlat egy külön részt szentel a bohém Capa társasági életének bemutatására is, olyan barátok általa készített portréival, mint Pablo Picasso, Ernest Hemingway, vagy Henri Matisse, s persze nem maradhatott ki Ingrid Bergman, akihez szerelmi viszony fűzte. 

A  vakmerő Capa nem kerülhette el végzetét: 1954-ben, szintén egy megbízás teljesítése során taposóaknára lépett Indokínában...