Csaba testvér össznépi önfeladás helyett rendteremtésre buzdít

Az interneten jelent meg Böjte Csaba ferences szerzetes felhívása, a Kárpát-medencében élők fizikai és szellemi megújulását elősegítő tervezet szövege, amely - hozzá illőn - egyszerű, kézenfekvő javaslatokat és kezdeményezéseket tartalmazott. Csaba testvér röviden fogalmazta meg benne, hogy takarítsuk ki a szeméttel szegélyezett falvakat és városokat, bontsuk le a putrikat, viskókat, s helyettük egyszerű, használható házakat építsünk.
A lelkileg, szellemileg elfásult, tudatlan és néma segélykiáltást hallató emberek kézzelfogható tanácsok és útmutatás révén kaphatnának segítséget  civil szervezetektől, önkormányzatoktól, önkéntesektől, egyházi segítőktől, amely sem első-, sem másodsorban nem a pénzről szól. S a segítés sem. A gyermekvédelem körében is sok a tennivaló, s ezt ki tudná jobban az árvagyerekmentő Csaba testvérnél, aki a legzabolátlanabb gyermekben is megleli a mélységeket, érzéseket?

Budapesten szervezett e Szent István-tervnek nevezett program népszerűsítése érdekében konferenciát Hende Csaba honvédelmi miniszter, szakértők, közéleti személyiségek részvételével A mi ügyünk címmel a Polgárok Házában. László Tamás országgyűlési képviselő, XV. kerületi polgármestere kertelés nélkül vázolta azt a Kárpát-medencei lelkiállapotot, ami általában jellemez bennünket, s rosszkedvünk napjait fokozza, kitapinthatón.
- Az össznépi önfeladás melankóliája érzékelhető a társadalom szinte minden szegmensében. Magányosak a tömegek, s mindez kivetül az emberi kapcsolatokra. De a nevünk a homlokunkra van írva, s azt csak más olvashatja el - fogalmazott képes beszédben, ám sajnos igencsak érthetően a politikus. A manapság szinte mindenki által átélt csalódást saját érdekünk feldolgozni, elfogyott az álom: a közösségépítés az egyetlen menedék, mondta el véleményét László Tamás.

Böjte Csaba szerzetes az idealizmus és a naivitás ellen tiltakozóknak a maga módján üzent. Cirkalmak és győzködés nélkül, a saját példáiból felsorolva néhányat, ízes beszédével, humorával és rendíthetetlen hitével. Csaba testvér két lábbal szilárdan a földön áll, tekintetét azonban az égre veti.
S nem tud megbotlani.
- Idealizmus? - kérdezett vissza. - Amikor az első gyermekotthont létrehoztam Déván, sem pénzem, sem ennivalóm nem volt hozzá. Lehetetlennek tűnt a semmiből megvalósítható gyermekvédelmet alkotni, de mégis  sikerült. Este nem tudtam, lesz-e másnap étel, s lám, mindig került valami az asztalra. Egy asszony, reggel munkába menet egy zacskót akasztott a kilincsünkre, benne huszonhét szendviccsel. Egyik nap, másik nap, s a következő nap, újra és újra. Több ezer gyermeket etetek meg naponta munkatársaimmal, elfogy minden, sose marad fölösleg, de aztán másnap megint tudunk nekik  enni adni - mondta egyszerűen Csaba testvér. - Isten jó világot teremtett! Meg tudjuk oldani a nehézségeket, csak ki kell mondani, magunkban és hangosan. S elszáll a szorongás. Összeáll a sok ember jótéteménye, mint a puzzle. Csak ne engedjük, hogy szemét és gaz borítson be mindent! Konkrétan sem, s képletesen sem. A Tündérkert itt van, rajtunk múlik, hogy meglássuk, s tegyünk érte. Én csak egyszerű szerzetes vagyok, a tudós emberek ezt nálam jobban tudják elmondani. Mozgalmat kell indítsunk! Mozgalmat az életért -  zárta a barna szerzetesi csuhájában mondandóját Csaba testvér.
 Hende Csaba szerint, ha Böjte Csaba azt mondja, legyen mozgalom, akkor lesz is. S zárásul  Weöres Sándort idézte: "Alattad a föld, fölötted az ég. Benned a létra."