Pillangó és Mammy Blue

Az, hogy a Vörösmarty Színház előadást tervez a szenvedélyes szerelemről, már régen közismert. Az is, hogy a két szereplő, Váradi Eszter Sára és Keller János ötlete volt az előadás, és a színház Csikós Attilát kérte fel a darab megírására. Nos, a szöveg elkészült, a próbák Telihay Péter rendező irányításával lezajlottak, és már be is mutatták a Két összeillő embert a Pelikán Kamaraszínházban.

Habár egy bizonyos korosztályt, a mai hatvanasokat a nosztalgia okán nyilván érzelmileg is erősen érinti a darab, az írónak-rendezőnek-színészeknek arra is gondolniuk kellett, hogy vajon mit mond ez az egész a fiataloknak. Rá tudnak-e hangolódni, jelent-e számukra valamit? Csikós azt a megoldást választotta, hogy nem panoptikumszerűen, kronologikus sorrendben idézi fel e rövid ideig tartó kapcsolat epizódjait, hanem a filmekből ismert flashback-módszerrel, ide-oda ugrálva az időben. Feldúsítva a tényeket a fikcióval, és remélve azt, hogy - korosztálytól függetlenül - érzelmileg sikerül megfogni a nézőt, hozzá még némi tanulságot is adni szerelemről, tehetségről barátságról, önfeladásról.

Domján Edit 12 évvel idősebb volt, mint Szécsi Pál: mindez elég hangsúlyos szerepet játszott életükben és a darabban is. (Az, hogy a két színész nagyjából egykorú, végül is nem volt zavaró, főleg azért, mert itt szerencsére nem az utánzásra próbálták helyezni a hangsúlyt.) Rengeteg utalás is elhangzik: Kaló Flóriánról, Domján egykori férjéről, Ádám Ottó rendezőről, de a legtöbb S. Nagy Istvánról, Szécsi nagy barátjáról, akinek hihetetlen befolyása volt, és mindvégig ellenezte ezt a kapcsolatot. Azzal gúnyolta, hogy egy öregasszonyt szeret, és a Mammy Blue című, akkor közkedvelt slágert is ezért dúdolgatta.

A híres nagy dalok (Pillangó, Távollét stb.) elhangzanak, áthangszerelt, átdramatizált formában. Magyarázzák, néha ellenpontozzák a történetet, máskor az irónia, önirónia eszközei. Megjelennek Szécsi manírjai is, aki persze tisztában volt vele, hogy aprófát pisilnek utána a nők.

Két és félórás az előadás, ami kétszereplős darab esetén óriási kihívás. Hosszúnak is érezzük, különösen az időben egyébként rövidebb második felvonásban, ahol akad üresjárat, önismétlés, lett volna mit húzni. Ám az előadás - előzetes aggodalmaim ellenére - összességében mégsem unalmas és érzelgős. Köszönhető ez a sokat együtt játszó két színésznek: valószínűleg életük, pályájuk nagy kihívása volt ez a szerep. Bizonyítani akartak, és meg is tették. Jól idézték meg azt a két embert, akik valójában nem is illettek össze.

Az, hogy a Vörösmarty Színház előadást tervez a szenvedélyes szerelemről, már régen közismert. Az is, hogy a két szereplő, Váradi Eszter Sára és Keller János ötlete volt az előadás, és a színház Csikós Attilát kérte fel a darab megírására. Nos, a szöveg elkészült, a próbák Telihay Péter rendező irányításával lezajlottak, és már be is mutatták a Két összeillő embert a Pelikán Kamaraszínházban.

Habár egy bizonyos korosztályt, a mai hatvanasokat a nosztalgia okán nyilván érzelmileg is erősen érinti a darab, az írónak-rendezőnek-színészeknek arra is gondolniuk kellett, hogy vajon mit mond ez az egész a fiataloknak. Rá tudnak-e hangolódni, jelent-e számukra valamit? Csikós azt a megoldást választotta, hogy nem panoptikumszerűen, kronologikus sorrendben idézi fel e rövid ideig tartó kapcsolat epizódjait, hanem a filmekből ismert flashback-módszerrel, ide-oda ugrálva az időben. Feldúsítva a tényeket a fikcióval, és remélve azt, hogy - korosztálytól függetlenül - érzelmileg sikerül megfogni a nézőt, hozzá még némi tanulságot is adni szerelemről, tehetségről barátságról, önfeladásról.

Domján Edit 12 évvel idősebb volt, mint Szécsi Pál: mindez elég hangsúlyos szerepet játszott életükben és a darabban is. (Az, hogy a két színész nagyjából egykorú, végül is nem volt zavaró, főleg azért, mert itt szerencsére nem az utánzásra próbálták helyezni a hangsúlyt.) Rengeteg utalás is elhangzik: Kaló Flóriánról, Domján egykori férjéről, Ádám Ottó rendezőről, de a legtöbb S. Nagy Istvánról, Szécsi nagy barátjáról, akinek hihetetlen befolyása volt, és mindvégig ellenezte ezt a kapcsolatot. Azzal gúnyolta, hogy egy öregasszonyt szeret, és a Mammy Blue című, akkor közkedvelt slágert is ezért dúdolgatta.

A híres nagy dalok (Pillangó, Távollét stb.) elhangzanak, áthangszerelt, átdramatizált formában. Magyarázzák, néha ellenpontozzák a történetet, máskor az irónia, önirónia eszközei. Megjelennek Szécsi manírjai is, aki persze tisztában volt vele, hogy aprófát pisilnek utána a nők.

Két és félórás az előadás, ami kétszereplős darab esetén óriási kihívás. Hosszúnak is érezzük, különösen az időben egyébként rövidebb második felvonásban, ahol akad üresjárat, önismétlés, lett volna mit húzni. Ám az előadás - előzetes aggodalmaim ellenére - összességében mégsem unalmas és érzelgős. Köszönhető ez a sokat együtt játszó két színésznek: valószínűleg életük, pályájuk nagy kihívása volt ez a szerep. Bizonyítani akartak, és meg is tették. Jól idézték meg azt a két embert, akik valójában nem is illettek össze.

Habár egy bizonyos korosztályt, a mai hatvanasokat a nosztalgia okán nyilván érzelmileg is erősen érinti a darab, az írónak-rendezőnek-színészeknek arra is gondolniuk kellett, hogy vajon mit mond ez az egész a fiataloknak. Rá tudnak-e hangolódni, jelent-e számukra valamit? Csikós azt a megoldást választotta, hogy nem panoptikumszerűen, kronologikus sorrendben idézi fel e rövid ideig tartó kapcsolat epizódjait, hanem a filmekből ismert flashback-módszerrel, ide-oda ugrálva az időben. Feldúsítva a tényeket a fikcióval, és remélve azt, hogy - korosztálytól függetlenül - érzelmileg sikerül megfogni a nézőt, hozzá még némi tanulságot is adni szerelemről, tehetségről barátságról, önfeladásról.

Domján Edit 12 évvel idősebb volt, mint Szécsi Pál: mindez elég hangsúlyos szerepet játszott életükben és a darabban is. (Az, hogy a két színész nagyjából egykorú, végül is nem volt zavaró, főleg azért, mert itt szerencsére nem az utánzásra próbálták helyezni a hangsúlyt.) Rengeteg utalás is elhangzik: Kaló Flóriánról, Domján egykori férjéről, Ádám Ottó rendezőről, de a legtöbb S. Nagy Istvánról, Szécsi nagy barátjáról, akinek hihetetlen befolyása volt, és mindvégig ellenezte ezt a kapcsolatot. Azzal gúnyolta, hogy egy öregasszonyt szeret, és a Mammy Blue című, akkor közkedvelt slágert is ezért dúdolgatta.

A híres nagy dalok (Pillangó, Távollét stb.) elhangzanak, áthangszerelt, átdramatizált formában. Magyarázzák, néha ellenpontozzák a történetet, máskor az irónia, önirónia eszközei. Megjelennek Szécsi manírjai is, aki persze tisztában volt vele, hogy aprófát pisilnek utána a nők.

Két és félórás az előadás, ami kétszereplős darab esetén óriási kihívás. Hosszúnak is érezzük, különösen az időben egyébként rövidebb második felvonásban, ahol akad üresjárat, önismétlés, lett volna mit húzni. Ám az előadás - előzetes aggodalmaim ellenére - összességében mégsem unalmas és érzelgős. Köszönhető ez a sokat együtt játszó két színésznek: valószínűleg életük, pályájuk nagy kihívása volt ez a szerep. Bizonyítani akartak, és meg is tették. Jól idézték meg azt a két embert, akik valójában nem is illettek össze.

Habár egy bizonyos korosztályt, a mai hatvanasokat a nosztalgia okán nyilván érzelmileg is erősen érinti a darab, az írónak-rendezőnek-színészeknek arra is gondolniuk kellett, hogy vajon mit mond ez az egész a fiataloknak. Rá tudnak-e hangolódni, jelent-e számukra valamit? Csikós azt a megoldást választotta, hogy nem panoptikumszerűen, kronologikus sorrendben idézi fel e rövid ideig tartó kapcsolat epizódjait, hanem a filmekből ismert flashback-módszerrel, ide-oda ugrálva az időben. Feldúsítva a tényeket a fikcióval, és remélve azt, hogy - korosztálytól függetlenül - érzelmileg sikerül megfogni a nézőt, hozzá még némi tanulságot is adni szerelemről, tehetségről barátságról, önfeladásról.

Domján Edit 12 évvel idősebb volt, mint Szécsi Pál: mindez elég hangsúlyos szerepet játszott életükben és a darabban is. (Az, hogy a két színész nagyjából egykorú, végül is nem volt zavaró, főleg azért, mert itt szerencsére nem az utánzásra próbálták helyezni a hangsúlyt.) Rengeteg utalás is elhangzik: Kaló Flóriánról, Domján egykori férjéről, Ádám Ottó rendezőről, de a legtöbb S. Nagy Istvánról, Szécsi nagy barátjáról, akinek hihetetlen befolyása volt, és mindvégig ellenezte ezt a kapcsolatot. Azzal gúnyolta, hogy egy öregasszonyt szeret, és a Mammy Blue című, akkor közkedvelt slágert is ezért dúdolgatta.

A híres nagy dalok (Pillangó, Távollét stb.) elhangzanak, áthangszerelt, átdramatizált formában. Magyarázzák, néha ellenpontozzák a történetet, máskor az irónia, önirónia eszközei. Megjelennek Szécsi manírjai is, aki persze tisztában volt vele, hogy aprófát pisilnek utána a nők.

Két és félórás az előadás, ami kétszereplős darab esetén óriási kihívás. Hosszúnak is érezzük, különösen az időben egyébként rövidebb második felvonásban, ahol akad üresjárat, önismétlés, lett volna mit húzni. Ám az előadás - előzetes aggodalmaim ellenére - összességében mégsem unalmas és érzelgős. Köszönhető ez a sokat együtt játszó két színésznek: valószínűleg életük, pályájuk nagy kihívása volt ez a szerep. Bizonyítani akartak, és meg is tették. Jól idézték meg azt a két embert, akik valójában nem is illettek össze.

Domján Edit 12 évvel idősebb volt, mint Szécsi Pál: mindez elég hangsúlyos szerepet játszott életükben és a darabban is. (Az, hogy a két színész nagyjából egykorú, végül is nem volt zavaró, főleg azért, mert itt szerencsére nem az utánzásra próbálták helyezni a hangsúlyt.) Rengeteg utalás is elhangzik: Kaló Flóriánról, Domján egykori férjéről, Ádám Ottó rendezőről, de a legtöbb S. Nagy Istvánról, Szécsi nagy barátjáról, akinek hihetetlen befolyása volt, és mindvégig ellenezte ezt a kapcsolatot. Azzal gúnyolta, hogy egy öregasszonyt szeret, és a Mammy Blue című, akkor közkedvelt slágert is ezért dúdolgatta.

A híres nagy dalok (Pillangó, Távollét stb.) elhangzanak, áthangszerelt, átdramatizált formában. Magyarázzák, néha ellenpontozzák a történetet, máskor az irónia, önirónia eszközei. Megjelennek Szécsi manírjai is, aki persze tisztában volt vele, hogy aprófát pisilnek utána a nők.

Két és félórás az előadás, ami kétszereplős darab esetén óriási kihívás. Hosszúnak is érezzük, különösen az időben egyébként rövidebb második felvonásban, ahol akad üresjárat, önismétlés, lett volna mit húzni. Ám az előadás - előzetes aggodalmaim ellenére - összességében mégsem unalmas és érzelgős. Köszönhető ez a sokat együtt játszó két színésznek: valószínűleg életük, pályájuk nagy kihívása volt ez a szerep. Bizonyítani akartak, és meg is tették. Jól idézték meg azt a két embert, akik valójában nem is illettek össze.

Domján Edit 12 évvel idősebb volt, mint Szécsi Pál: mindez elég hangsúlyos szerepet játszott életükben és a darabban is. (Az, hogy a két színész nagyjából egykorú, végül is nem volt zavaró, főleg azért, mert itt szerencsére nem az utánzásra próbálták helyezni a hangsúlyt.) Rengeteg utalás is elhangzik: Kaló Flóriánról, Domján egykori férjéről, Ádám Ottó rendezőről, de a legtöbb S. Nagy Istvánról, Szécsi nagy barátjáról, akinek hihetetlen befolyása volt, és mindvégig ellenezte ezt a kapcsolatot. Azzal gúnyolta, hogy egy öregasszonyt szeret, és a Mammy Blue című, akkor közkedvelt slágert is ezért dúdolgatta.

A híres nagy dalok (Pillangó, Távollét stb.) elhangzanak, áthangszerelt, átdramatizált formában. Magyarázzák, néha ellenpontozzák a történetet, máskor az irónia, önirónia eszközei. Megjelennek Szécsi manírjai is, aki persze tisztában volt vele, hogy aprófát pisilnek utána a nők.

Két és félórás az előadás, ami kétszereplős darab esetén óriási kihívás. Hosszúnak is érezzük, különösen az időben egyébként rövidebb második felvonásban, ahol akad üresjárat, önismétlés, lett volna mit húzni. Ám az előadás - előzetes aggodalmaim ellenére - összességében mégsem unalmas és érzelgős. Köszönhető ez a sokat együtt játszó két színésznek: valószínűleg életük, pályájuk nagy kihívása volt ez a szerep. Bizonyítani akartak, és meg is tették. Jól idézték meg azt a két embert, akik valójában nem is illettek össze.

A híres nagy dalok (Pillangó, Távollét stb.) elhangzanak, áthangszerelt, átdramatizált formában. Magyarázzák, néha ellenpontozzák a történetet, máskor az irónia, önirónia eszközei. Megjelennek Szécsi manírjai is, aki persze tisztában volt vele, hogy aprófát pisilnek utána a nők.

Két és félórás az előadás, ami kétszereplős darab esetén óriási kihívás. Hosszúnak is érezzük, különösen az időben egyébként rövidebb második felvonásban, ahol akad üresjárat, önismétlés, lett volna mit húzni. Ám az előadás - előzetes aggodalmaim ellenére - összességében mégsem unalmas és érzelgős. Köszönhető ez a sokat együtt játszó két színésznek: valószínűleg életük, pályájuk nagy kihívása volt ez a szerep. Bizonyítani akartak, és meg is tették. Jól idézték meg azt a két embert, akik valójában nem is illettek össze.

A híres nagy dalok (Pillangó, Távollét stb.) elhangzanak, áthangszerelt, átdramatizált formában. Magyarázzák, néha ellenpontozzák a történetet, máskor az irónia, önirónia eszközei. Megjelennek Szécsi manírjai is, aki persze tisztában volt vele, hogy aprófát pisilnek utána a nők.

Két és félórás az előadás, ami kétszereplős darab esetén óriási kihívás. Hosszúnak is érezzük, különösen az időben egyébként rövidebb második felvonásban, ahol akad üresjárat, önismétlés, lett volna mit húzni. Ám az előadás - előzetes aggodalmaim ellenére - összességében mégsem unalmas és érzelgős. Köszönhető ez a sokat együtt játszó két színésznek: valószínűleg életük, pályájuk nagy kihívása volt ez a szerep. Bizonyítani akartak, és meg is tették. Jól idézték meg azt a két embert, akik valójában nem is illettek össze.

Két és félórás az előadás, ami kétszereplős darab esetén óriási kihívás. Hosszúnak is érezzük, különösen az időben egyébként rövidebb második felvonásban, ahol akad üresjárat, önismétlés, lett volna mit húzni. Ám az előadás - előzetes aggodalmaim ellenére - összességében mégsem unalmas és érzelgős. Köszönhető ez a sokat együtt játszó két színésznek: valószínűleg életük, pályájuk nagy kihívása volt ez a szerep. Bizonyítani akartak, és meg is tették. Jól idézték meg azt a két embert, akik valójában nem is illettek össze.

Két és félórás az előadás, ami kétszereplős darab esetén óriási kihívás. Hosszúnak is érezzük, különösen az időben egyébként rövidebb második felvonásban, ahol akad üresjárat, önismétlés, lett volna mit húzni. Ám az előadás - előzetes aggodalmaim ellenére - összességében mégsem unalmas és érzelgős. Köszönhető ez a sokat együtt játszó két színésznek: valószínűleg életük, pályájuk nagy kihívása volt ez a szerep. Bizonyítani akartak, és meg is tették. Jól idézték meg azt a két embert, akik valójában nem is illettek össze.