Perpatvar a szamár miatt - bíróságra mehetnek a felek a hangos iázásért

Elöljáróban le kell szögeznünk, eleddig nem sikerült cikkünk igazi alanyának szeme közé nézni. Az első kapcsolatfelvételi kísérletnél fejét kitartóan a kis karámjába dugta, nekünk csak a fara jutott látványnak. Másodszor pedig egyszerűen nem volt otthon. Előfordul az ilyen, felviszik egy másik házhoz, ahol szintén tartanak szamarakat, de néhány napon belül biztos visszahozzák, mondja az egyik közvetlen szomszéd, aztán hozzáteszi: ezek szerint ezért van két napja az a nagy csönd. Már ameddig.
Éppen utóbbi, a csend és nyugalom hiánya miatt áll a bál a szamárnemzetség ezen névtelen egyede körül. A pátkai képviselő-testület legutóbbi rendes ülésén több mint egy órán át volt szó a helyi állattartási rendelet megreformálásáról, a felvetéseket lezáró új szabályozás azonban egyelőre nem született meg. Ennek elsődleges okaként talán azt jelölhetjük meg, bizony megváltoztak a dolgok Pátkán. Valamikor nem volt szokatlan látvány, ha egész tehéncsapat masírozott végig a települést átszelő úton, talán látványosságnak sem volt utolsó a marhák legelőre hajtása, de manapság, úgy tűnik, leginkább bosszúság lenne. Ahogy bosszúság a lakosok egy része számára a  hangosan ugató kutya, a hajnali kakas, a lószag és a néha ordító szamár is.

P.-ék (nevüket nem szeretné kiírva látni az újságban, mert tartanak a szamárgazda esetleges megtorlásától) azt mondják, felőrli idegeiket az ötödik éves polémia.
- Persze, régen is volt állattartás Pátkán, de nem ez a típusú ridegtartás, hogy egész nap kint van az állat, s maga a teljes telek a kifutó. De kicsi, 300-400 négyzetméteres telkekről beszélünk - sorolja P.-né, aki a testületi ülésen most újra elmondta panaszát, többedik alkalommal.
- Próbálják ki, mit élünk mi át! Állítsák be a mobiltelefonjukat félóránkénti ébresztésre, hajnaltól reggelig - javasolta az asszony az ülésen a képviselőknek. A testület egyelőre arról döntött, további kidolgozásra bocsátja a rendeletet, a még állattartással foglalkozó pátkai gazdák ugyanis azt kérik, a hivatal a lehető legkevésbé korlátozza e sokaknak még mindig megélhetést jelentő tevékenységet. Az egyik képviselő ugyan felvetette, talán meg lehetne operálni a kritizált szamár hangszálait, egyik fehérvári, kertvárosi részen élő ismerőse ugyanis a szomszédok négyszeri-ötszöri feljelentése után végül elvitte őrzőkutyáit az állatorvoshoz, aki műtétileg megoldotta a problémát. E felvetés pátkai adaptációja heves ellenérzést váltott ki az ülésen, főleg azért, mert ezen intézkedés minden bizonnyal újabb szabályba ütközne...

De mennyire is kellene szabályozni az ember és az állatok ősidőktől létező, egykor olyannyira természetes kapcsolatát? Hol máshol legyen valakinek tyúkja, disznója, lova, ha nem falun? S tényleg legyenek-e a jövőben hangszálaiktól megfosztott kakasok, néma házőrző ebek, befogott szájú kecskék?
- A tanító néni kérdezte meg, mitől alszik az órákon a gyerekünk. Minden éjjel virraszt ugyanis a szamár miatt. Megkértük a tulajt, vigye el a szamarat, meg is ígérte, mégsem tette meg - mondja P.-né.
Megyek D.-ékhez, akik másik utcában laknak, a szamaras telken csak állataikat tartják, birkát, kecskét is. A feleség nehezményezi, a feljelentgetésekkel a szamarat ellenzők nem hagyják őket élni, pedig minden lehetséges szabályozásnak megfelelnek, engedéllyel tartják az állatokat, kedvtelésből. Amíg erre törvényileg joguk van, nem változtatnának a helyzeten. Beszélek L.-nével is, akinek a szamaras telek mellett áll a háza. Arról mesél, a szamár egyszer elszabadult helyéről, és az ablaka alatt ordított hajnalban. Neki is elege van. Amúgy mindhárom megkérdezett hangsúlyozza, szereti az állatokat, nincs ellenére a falusi állattartás, csak hát... és itt jön egy lista.
A szamárpanasz az előző képviselő-testület idején keletkezett, az új grémium megörökölte. Mivel egy évig nem történt semmi, javasolták átteni az ügyet bíróságra. Felvetésemre,  így óhajtják-e lezárni ezt a már tényleg csacsifül-hosszúra nyúlt ügyet, az állat gazdája úgy reagált: nem baj, akkor pereskedni fogunk.