Egy út létezett csak a számára

- Gyermekkori élményeinek köszönhető, hogy állatorvos lett, mégis mikor vált bizonyossá, hogy ezt a pályát választja és az hogyan kezdődött?

-  Amikor jelentkeztem az egyetemre... Mivel rossz helyre születtem, először nem vettek fel, csak második próbálkozásra. Az anyai nagyapám ugyanis katonatiszt volt. Az első világháborút végigharcolva a vitézi rend tagja lett hősiességéért, ám ez rossz pont volt az akkori rendszerben. Máshová egyébként nem is jelentkeztem, ez az egy pálya érdekelt. Az egyetemi képzés és a vidéki állatorvosi gyakorlat is haszonállat központú volt, a kedvtelésből tartott állatokhoz nagyon ritkán hívták a doktort. Egész pályafutásom Fejér megyéhez kötődik. Pátkán és Lovasberényben kezdtem, mint gyakornok,  Hollós László  későbbi örök barátom mellett. Majd Lovasberény székhellyel neveztek ki körzeti állatorvosnak.

 - A családdal hogyan tudta összeegyeztetni a karriert?

- Őszinte vallomással tartozom... A gyerekek nevelése, s az, hogy ők milyen emberré alakultak, mit értek el, döntően a feleségem érdeme: fiam orvos, leányom közgazdász lett. Én a nevelésben édeskeveset vettem részt napi szinten, hiszen reggel hattól késő estig dolgoztam. Persze mint családapa, igyekeztem megtenni, ami tőlem tellett.

 
- Otthoni élete és karrierje folyamán mi volt a legfontosabb, amit a következő generációnak tovább akart adni?

- Volt egy vezetéssel kapcsolatos teóriám: ne ülj le úgy, hogy nincs elképzelésed az adott témáról. Ám mielőtt elárulod a magad véleményét, hallgass meg mindenkit! Ilyenkor mindig felvetődtek új szempontok, kimaradt lehetőségek, s ezeket igyekeztem beépíteni a megoldásba. Ám egy valamihez mindig ragaszkodtam: ha döntöttünk, az szentírás lett, csak végrehajtani lehetett. A családon belül pedig elődeim tisztességét szerettem volna mindig továbbadni. Ősi család az enyém, már 1325-ben, Károly Róbert idejében nevesítve szerepelt, majd királyi birtokadományban részesült a mai Bere településen, Szatmár megyében. Apám Temesváron született, családja Trianon után költözött át Budapestre, itt végezte el hegedű szakon a Zeneakadémiát is. Később a Magyar Állami Operaház tagja és a Zeneakadémia tanára lett. Egyenes ember volt, sokra vihette volna, de soha nem tudott megalkudni. A másik példaképem a nagyapám, végigharcolta a világháborút. Rendkívül gerinces ember volt. Ő tanította meg, hogy a lényeg mindig az: legyek képes úgy a tükör elé állni, hogy érezzem belül, tiszta a lelkiismeretem. Azt gondolom, mindkét gyermekemnek sikerült átadni ezt az értékrendet, jó talajra hullott a mag.
 
- A hivatal, amelyet vezetett, nem csak az állategészségüggyel, de az élelmiszerbiztonsággal is foglalkozik. Hogy látja, egészséges ételek kerülnek ma az emberek asztalára?

- Az 1990-es évekig az állategészségügyi szolgálat elsődleges feladata a járványos, fertőző állatbetegségek felszámolása volt. Emellett egyre nagyobb szerepet kapott az élelmiszerbiztonság. Egy-egy hiba vagy mulasztás ma már akár milliók egészségét veszélyeztetheti egyszerre szinte mind az öt földrészen. Aminek a lehetősége megvan az előbb  utóbb be is következik, ott volt például a kergemarhakór vagy a dioxinnal, aflatoxinnal, chloramphenicollal szennyezett élelmiszerek megjelenése. Ezért óriási a felelőssége az élelmiszer alapanyag előállításnak, feldolgozásnak, forgalmazásnak. Az egész a szántóföldön kezdődik, ugyanis például ha olyan vegyi anyag jut a terménybe, amely felszívódva bekerül a takarmányba, állatba, állati termékbe, sajtba, tejbe, húsba, tojásba, akkor az jó eséllyel az asztalunkra is kerülhet. Az állategészségügy és élelmiszerbiztonsági szolgálat feladata, az élelmiszer vállalkozók elsődleges felelősségét kihangsúlyozva, hogy az egész folyamatot ellenőrizzék s a jogszabályi előírások betartását megköveteljék. Ehhez az erős, stabil hatóságot fenn kell tartani és erősíteni.

- Ön az Állatkísérleti Tudományos Etikai Tanács tagja, amely engedélyezi, feltételekhez köti vagy megtiltja, hogy állatkísérleteket végezzenek. Milyen elvek mentén dönt egy-egy engedélyezéskor?

- Csak olyan esetekben szavazok az engedélyezés mellett, ha semmilyen alternatív vizsgálati módszer nincs, magyarán, ha nélkülözhetetlen a kísérlet. Emellett lényeges, hogy minél alacsonyabb rendű állatokon végezzék a kísérleteket, amelyeknek a fájdalomérzete kisebb. Szintén fontos, hogy minél kevesebb, de még statisztikailag értékelhető számú állat vegyen részt az eljárásban. Kitétel, hogy minél kisebb fájdalom okozásával járjon a kísérlet, s megfelelő fájdalomcsillapítás történjen. Az állatok elhelyezését, takarmányozását, sorsuk biztosítását is vizsgáljuk.
 
- Mennyi időre van még szükség, hogy az emberek többsége tisztelettel bánjon az állatokkal? Segít ebben a jelenlegi Állatvédelmi Törvény?

- Amire szükség lenne, az a felelős állattartásra való nevelés, amely a gyermekkorban kezdődik. A HEROSZ-nak több városban is működik gyermektagozata, iskolákban, óvodákban próbáljuk a következő generációkat nevelni, s a gyerekeken keresztül a szülőket is. Másrészt, ha ez nem megy önként, némi jogszabályi szigorral kell hatni. Ennek eszköze lehet az ebek esetében az állatok mikrochip-es kötelező jelölése. Azt szerencsére már sikerült elérni, hogy minden tulajdonosváltásnál, így az ajándékozásnál is, kötelező a mikrochip beültetése a kutyába. Szépséghiba azonban, hogy még nem kötelező egy országos adatbázisban rendszerezni az adatokat. A minisztérium jogszabály előkészítő bizottságában épp ezen dolgozunk, s vélhetően már idén kormányrendelet írja elő az országos rendszer létrehozását. Ennek a jelentősége az, hogy hiába viszi el valaki Fehérvárról Debrecenbe a kutyáját és engedi el ott, az állatorvos leolvasva a bőr alá ültetett chip számát az országos adatbázisból azonnal tudni fogja, kié az eb. Ugyanebben segít majd az eb összeírás is, amelyet kötelező jelleggel visszahoznánk a gyakorlatba. A terv szerint már idén életbe léphetnek ezek a változások.

Született: 1942. 05.28., Budapest

Életpálya:

1961-66: Állatorvos-tudományi Egyetem
 1967-91: Lovasberényben, Pátkán, Vereben körzeti állatorvos
 1991-2009: megyei főállatorvos
 2007-től: megyei Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal főigazgatója, 2010. júliustól: nyugdíj
 1996-tól: HEROSZ tag, majd megyei, később országos elnök
 1999: az állatvédelmet felügyelő miniszter Állatvédelmi Tanácsadó Testület, Állatkísérleti Tudományos Etikai Tanács

Díjak:   2003: Tolnai Sándor-díj, Széchenyi Viktor-díj, Állatorvosi Életmű-díj, Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztje