A veszélyes vöröshasú - bármikor támadhat a kullancs

A Sóstó  erdésze, természetvédelmi őre  Márton Edit nem problémázik  a kullancsok miatt. Naponta kint van az erdőn,  és amikor végez, alaposan átvizsgálja magát.
- Aki három-négy órát kirándul és sikerül összeszednie egy kullancsot, csípje ki magából, ennyi idő alatt még nem fertőz  - tanácsolta szakemberként, nagyszülőként a természetvédelmi őr.  - Az unokámat a fürdésnél naponta átvizsgálja az édesanyja. Én folyamatosan kint vagyok, már sikerült  összeszednem a Lyme-kórt, ezért is ajánlom mindenkinek, jegyezze meg a dátumot, mikor csípett ki magából kullancsot. A pontos  információ fontos lehet az orvosnak. Az oltás egy éves kortól véd az agyhártyagyulladás ellen, a gyakorta kirándulóknak érdemes élni vele.

- A szakértők minden évben igyekeznek előrejelezni, hogy mennyire lesz sok a kullancs, ám tapasztalataim alapján ezt legalább olyan nehéz megjósolni, mint az időjárást - mondta el lapunknak Tallósi Béla biológus. - A kullancsok számát ugyanis nagyon sok tényező befolyásolja. Legtöbbször az időjárást veszik alapul a prognózishoz:  ennek a vérszívónak a nedves, párás, nem túl meleg idő kedvez. A tavalyi év éppen ilyen volt, tehát elvileg megfelelő arra, hogy elszaporodjanak a kullancsok. Ám visszaemlékezve 2009-re, rengeteg kullancs volt az egész országban, pedig az azt megelőző évek éghajlati viszonyai éppen ellentétesek voltak a számukra ideális körülményekhez képest; szárazság, forró, csapadékmentes nyarak voltak.
A másik igen fontos tényező az úgynevezett köztes gazdaállatok száma.
- A kullancs fejlődése folyamán először leginkább apróbb  gerinces állatokra kapaszkodik fel. Főként  a rágcsálók (pockok, egerek, mókusok) és az apró rovarevők (sünök, cickányok) lehetnek köztes gazdák. Esetenként a madarak,  ínségesebb időkben  akár a kétéltűek, a békák, sőt az egyes hüllők is szóba jöhetnek. Ha ezek az állatok kis mennyiségben fordulnak elő a vérszívó élőhelyén,  sokkal kevesebb az esély a kikelt lárvák  életben maradására. Márpedig az utóbbi években  országosan jellemző, hogy  egyre csekélyebb a kistestű rágcsálók száma. A kullancsok száma a téli időszak átvészelésétől is függ, mivel élettartamuk akár kilenc évre rúghat. Táplálék nélkül esztendőkig képesek vegetálni, ha megfelelően hűvös, nedves környezetet találnak maguknak.

Aki figyelt biológiaórán, tudhatja, hogy a kullancsok  nem rovarok: a pókszabásúak osztályába és az atkák alosztályába tartozó fajok.
- Fejlődési ciklusuk egytől hat évig  tarthat, és  négy fázisra osztható: tojás, lárva, nimfa és adult. Az utóbbi három  alak mindegyike gazdát keres, megkapaszkodva több napon át vért szív, majd leesik a talajra. Hazánkban  háromgazdás kullancsok jellemzőek: különböző gerinces egyeden szívnak vért mindhárom alakban. Ez mindig más-más, sokszor eltérő fajt jelent. Emberre többnyire a kifejlett példányok a veszélyesek. És bár ránk a lárvák igen nehezen kapaszkodnak fel, azt tapasztaltam, hogy sajnos ilyen eset is előfordul. Ez pedig azért kellemetlen, mert a gombostűfejnél  kisebb méretük miatt nehéz észrevenni azokat. Szerencsére  kicsi a valószínűsége, hogy a lárva kórokozókkal fertőzött, mivel ebben a fejlődési szakaszban szív életében először vért a kullancs.
A szakértőtől megtudtuk, a betegségek többnyire a rágcsálóktól erednek, a kullancs csak a terjesztő. Ezért, ha a rágcsálóállomány nem fertőzött,  akkor a kullancsok csípésétől sem kell annyira tartani.  A hiedelem szerint a vérszívókkal leggyakrabban az erdős területeken találkozhatunk. A biológus azonban azt mondja, a hazánkban leggyakrabban előforduló két faj közül az egyik éppen a füves réteket kedveli.
- A közönséges kullancs, más néven vöröshasú Ixodes terjeszti a Lyme-kórt és az agyhártyagyulladást is, tehát ez ránk nézve a legveszélyesebb faj. Többnyire erdei tisztásokon, bozótos helyeken él. Elterjedtek még a különböző dermacentor fajok, amelyek azonban akár utak mentén, gyepes, kórós területeken,  kertekben, iskolaudvarokon is előfordulnak, tehát nem csupán egy-egy kirándulás alkalmával, hanem a napi tevékenységeink során is megkapaszkodhatnak rajtunk.  
A kullancsok elleni védekezés egyik leghatékonyabb módszere a zárt ruházat, amely alá az élőlény nem tud bemászni: a magas szárú cipő, a zokniba tűrt nadrág jó ellenszer. Ezt a különböző riasztószerek kiegészíthetik, ám nagyon fontos, hogy a szabadban töltött idő után minél előbb vizsgáljuk át magunkat. Különösen a  térd- és könyökhajlaton, a felkar belső felületén, a hason jellemző a vérszívó megtapadása.

Nincs szezonja a vérszívónak

A rutinos kirándulók és kutyasétáltatók tudják: ma már nincs kullancsszezon, minden évszakban támadhat a vérszívó. A fehérvári állatkórházban elárulták: nem csak a kifejlett állat, de maga a lárva is terjeszt számos betegséget, amelyek bármilyen állaton, madarakon, rágcsálókon is megtapadhatnak, és bejuthatnak a kertekbe, udvarokba. Számos védekezési mód közül választhatnak a gazdák a cseppektől a nyakörveken át az ultrahangos készülékekig egyaránt, sőt ma már babesia és Lyme-kór elleni védőoltás is kapható. Amíg az előbbi elleni fél évig, addig a másik betegség ellen 1 évig óv a vakcina, bár tény, hogy ez utóbbi védőeszközök a többinél drágábbak is. A csúcsidőszakokban, tavasszal és ősszel érdemes többféle módszert egyszerre alkalmazni a hatásosság érdekében. Másrészt pedig legalább évente váltani kell az alkalmazott módszereket, mert a kullancsok is hozzászokhatnak a szerhez, rezisztenssé válhatnak vele szemben, és nem használnak.

A teljes védettség három oltás

- A kullancscsípés elleni védőoltásnak van klasszikus sémája. Ezt akkor alkalmazzák, amikor van idő a védettség kialakulására. Az első két oltás közt négy hétnek kell eltelnie, a harmadik az azt követő 5-12 hónap elteltével esedékes.

 - A következő védőoltás beadatása három-öt éven belül esedékes, jegyezzük fel az időpontokat a naptárba.

 - Gyorsított séma: első oltás után hét nap múlva a második, a harmadik 21 napon belül. Itt van negyedik is, 12-18 hónap után. Hiedelem, hogy a fokhagyma, a polibé megóv a csípéstől, jobb a riasztó kenőcs.